- Három éve, egy meghívásos pályázattal kezdődött - meséli Sugár Péter. - A telken Széchenyi Ferenc neoreneszánsz istállóépülete állt, Ybl építőmestere tervezte. Ahhoz a palotához tartozott, amelyik a háborúban az egész Duna-parti házsorral együtt elpusztult. Később az istálló az Országos Mentőszolgálat kocsiszínje lett. Néhány éve vásárolta meg mostani tulajdonosa, aki a lebontás után szállodát képzelt ide. A nyertes pályázathoz képest aztán a megvalósult terv több mindenben változott.
- A telek fekvése egy csomó izgalmas kérdést vetett föl, ami inspirálta a tervezést, ugyanakkor arra indított, hogy folyton újragondoljunk egy-egy részletet. Valahogy lassan, lépésenként alakult ilyenné, a tudatos tervezés mellett elemi erővel dolgozott az intuíció, a hely hatása, a Duna közelsége, még a véletlenek is. Különös, többoldalú folyamat volt, amiben a tervszerű elhatározások mellett sok más elem is közrejátszott. Az eredeti terv a környező eklektikus városszövetre reagált, szerettük volna beépíteni az eredeti lépcsőházat és a régi földszinti homlokzat íveit, finom ornamentika jelent volna meg a homlokzaton, amely elemeiben reagál a környezet építészeti díszeire. A megbízó is folyamatosan alakított az összképen, a legfelső szintre tervezett étterem a földszint fölé került, megszületett az üveglamella-homlokzat terve. Az első pillanattól tudtuk, hogy mozgó, interaktív felületet szeretnénk, de a konkrét megoldásra pályázatot hirdettünk. A Szövetség 39 tervezőcsoport ötlete nyert: a lamellák üvegfüggönyként mozgathatók, vízre utaló minták jelennek meg rajtuk, belülről is elhúzhatók, a folyamatos mozgásokat a tetőre szerelt mini meteorológiai állomás szenzora koordinálja, a szél irányára, erejére, a hőmérséklet-változásra mozgással, fény- és színváltásokkal reagál. Tulajdonképpen a homlokzat egy kicsit önálló életre kelt, kommunikálni kezdett a várossal. Szomorú, hogy egy hosszú szakaszon ez az egyetlen kivilágított, este is látványos ház, miközben a város dunai panorámája maga a csoda.