A poénhalmozó operett egy bevált fogása sem marad ki a tárházból. Csupán Lehár Ferenc százegy esztendeje bemutatott művének lehetséges mai Romeo és Júlia-tartalmai, társadalmi vonatkozásai maradnak ki a Budapesti Operettszínház újdonságából. A magyarokat és a cigányokat mintha csak Velich Rita szemkápráztató jelmezkavalkádja különböztetné meg egymástól. Nem annyira a mindennapi élet minőségjelzőjeként, inkább szín- és mintázatforgataggal. Igaz, a cigányok az erdőben, ekhós szekerekben élnek, a földbirtokosék pedig udvarházban, de mindkét helyen ugyanakkora óriási fazekakban főznek, s italban sincs hiány. Jól megy a sora mindenkinek, familiáris-patriarchális-joviális életet folytat mindkét közösség. Józsi, a világhírű cigányprímás és Zórika, a gazdag magyar leány öt év távollét, a látszólagos feledés múltán hirtelen forrponthoz érkező szerelmének története a háttér elmosottsága miatt teljesen érdektelen, a librettó sem fáradozik azért, hogy igazi konfliktusokat képezzen. A földesúr valósággal rémüldözik, hogy a lakodalmi botrány miatt kis híján összeverekedett a cigányvajdával ? aki bizonyára régi meghitt barátja. (Az Alfred Maria Willner és Robert Bodanzky írta eredetire ? Zoltán Pál fordító-átdolgozó és Gábor Andor dalszövegíró közbejöttével ? cseppet sem hasonlít az Ari-Nagy Barbara dramaturg által készített változat, de ezzel csak az a gond, hogy kihagyja a ziccert, melyet a Cigányszerelem cím kínálna.) Ha Lehár Ferenc zenéje nem lenne ilyen operásan igényes és időálló, s Makláry László nem vezényelne elragadóan belefeledkezve, a színészek pedig nem élveznék a leháriádát, a giccs is megsuhintaná a premiert, a vigadni csak sírva tudó magyarról, a szabad lelke magányába burkolózó cigányról.
Béres Attila rendező következetes. Ahogy a magyar?cigány viszonylatot még anekdotikus szinten is csupán érintőlegesen engedi térhez és szóhoz (a ?büdös cigány? ezúttal kedveskedő udvarlás, a ?ne cigányozzon? jópofa bemondás, a cigány/roma váltás összekacsintás a közönséggel), úgy az erdélyi helyszínnel sem törődik. Ha Temesvár, hát Temesvár. Elég egy-két gesztus az appercipiáláshoz, és elég Daróczi Sándor vad-Jókais erdő-díszlete, melyet a napfény és a csillagos ég alkalomadtán egyszerre világít be, az éjt nappá téve.
|
|
| Kalocsai Zsuzsa, Faragó András és Csonka András |
Zsuráfszki Zoltán koreográfus tévedhetetlen a tömegmozgatásban. Egyéni és kettős táncuk helyett az első részben Lehoczky Zsuzsa (a minden percében lehengerlő Berta nevelőnő) és Faragó András (Dragoján Péter, a parasztjai közt otthonos földesúr) jelzi, hogy itt tánc lenne. Nem-táncolásukat kitörő taps fogadja, akárcsak a második részben Lehoczky és Verebes István (Kutula, cigányvajda) hasonló hiányprodukcióját. Verebes minimális énekes feladatát szintén nem-énekléses szövegmondással tudja le, viszont ő az egyetlen, aki szemüvege és rezignációja mögé bújva olyan figurával rukkol ki, akit a mostani népszámlálás is regisztrálhatna. Csonka András (Tivadar) is választékosabb eszközökkel és rugalmas testkultúrával alakítja az önállóságra és sikerekre hiába vágyó kis színészt; mellette Peller Annának (Jolán, Dragoján unokahúga) nem ártana némi önkorlátozás, mert túlmozgásos játékkedve és tripla kacaja sokat ront teljesítményén. Peller és Csonka játéka együtt: operett-konvenciók nívós tankönyve.
|
|
| Fischl Mónika és Dolhai Attila |
A főszereplők kitesznek magukért a hangszálaikkal, s illúziókeltőek is. A két, pompás énekléssel versengő príma donna közül a szinte jutalomjátékban lubickoló Kalocsai Zsuzsa (Ilona, vidéki primadonna) nem feketíti ellenszenvessé a szeretője nyomába eredő, a magyar?cigány lagzit megakadályozni igyekvő rátarti művésznőt (aki ?húsz évnél régebb óta húszéves?), Fischl Mónika (Zórika) nem szeretteti meg babusgatón a meséből-folklórból kielevenedett, öt éve hűségesen várakozó menyasszonyt. Boncsér Gergely (Gábor, Zórika vőlegénye) egy-két felhorgadáson kívül a cizellált lírai tónusokat preferálja, tudva: az idő és a józan ész ennek a fiúnak dolgozik. Dolhai Attila csak Józsi, ?a cigány Paganini? tervezett házassága utáni egzisztenciális gondjait hiteti el nehezen: a királyoknak, mágnásoknak muzsikáló hegedűs zseni fél évtized során vélhetően félretett valamit, még a nyilván költekező Ilonával folytatott kétéves liezon alatt is. Kalocsaival az élen minden közreműködő megdobogtatja az operettrajongók szívét.
Béres Attila a szakmai lebonyolítást tekintve gondos-pontos és látványos rendezése régi recepteket követ (az egyik sikeres kép ?egy kis só, egy kis bors? főzés, ínyenckedés amúgy is). A Budapesti Operettszínház tágas repertoárján immár a Cigányszerelem is ott van ? sajnos a darabban épp a cigányszerelem nincs benne.
