Adrian Goiginger osztrák filmrendező nem vállalt nagy kockázatot, amikor dédapja történetének elmesélésére vállalkozott. A lineárisan felépített film már nyitóképével megragad: az Alpok egy magányos szegletén, aprócska faházban él népes családja körében a nyolcéves Franz Streitberger. Itt még szó sincs osztrák jólétről, mert bár a gyerekek is dolgoznak, még krumpliból is alig jut a tányérokra. A kis Franzot ezért egy gazdag farmernek adják, aki ugyan tisztes ellátást ad munkájáért cserébe, de semmi többet.
Tíz évvel később a már felnőtt Franz, amint lehet, otthagyja a farmot és önként katonának áll. 1937-ben az osztrák hadsereg már aktívan toboroz, pénzügyi juttatásokkal és biztos ellátással csábítják magukhoz a fiatalokat. Már ekkor látni, hogy a szülői házból kiszakított fiú milyen szélsőségesen érzékeny és introvertált, mennyire mély sebeket hordoz magában, ezért nem is igazán tud katonatársaihoz kapcsolódni.
Hamarosan a II. világháborúban találja magát, mint hírvivő. Egy erdei séta során egy csapdában elpusztult anyja mellett síró, sérült rókakölyköt talál, amelyet magához vesz és elbújtat motorja oldalkocsijában. A könnyen megriadó, félénk állat éppen akkor tűnik el, amikor a csapat a frontra indul. A kétségbeesett Franz otthagyja őket, kirohan az erdőbe, ahol újra rátalál kis védencére. Rókamentő akciója később visszaüt, dezertálással vádolják meg.
De előbb még levelet ír apjának – aki annak idején lemondott róla –, elküldésére viszont már nem képes. Amikor a német csapatokkal együtt szinte harc nélkül beveszik Franciaországot, a róka révén kapcsolatba kerül egy fiatal francia lánnyal is. Végül ő adja majd fel a levelet, amelynek jelentősége csak a film lezárásánál derül ki. Nem sokkal később az orosz front felé irányítják az egységet. Franz végül szerencsésen túléli a háborút, és visszatér Ausztriába.
Bár a film az emberiség történetének legsötétebb korszakában játszódik, a fókusz egyértelműen a róka-ember kapcsolaton van: azt mutatja be, hogy egy egyszerű, senkifia kiskatonának mekkora érzelmi támogatást tud nyújtani egy védtelen állat. Franz olyan szerető „apja” lesz a kisrókának, amilyen neki is kijárt volna. Az állat életben tartása ráadásul célt is ad neki a háború borzalmai közepette. Hogy mennyire erős volt ez a kapcsolat, arról a rendező egy interjúban felidézte:
A fiatal főszereplőnek, Simon Morzénak más szempontból volt kihívás ez a történet: nemcsak egy mára már nem létező osztrák dialektust kellett elsajátítania, de születésüktől kezdve foglalkoznia kellett a négy kisrókával is – ennyien „játszották” ugyanis a másik főszereplőt –, hogy megszokják és elfogadják őt. A dolog annyira bevált, hogy később a felnőtt rókák is megmaradtak a színész közelében. Mindezek mellett Morzé fantasztikus mélységgel ábrázolja a szűkszavú, magába forduló karaktert, akit könnyű megszeretni és még könnyebb megérteni a rókával kapcsolatos motivációját, ahogyan dühkitöréseit is.
Nem túl bonyolult és időnként igen kiszámítható történetvezetése ellenére A róka szépen elmesélt, mélyen megható háborús dráma, amely ismét rávilágít arra, hogy még a legválságosabb időszakokban és helyzetekben is tere lehet a humánumnak, amely akár egy vadállatra is irányulhat.
És bár a film megnézése után sokakban felbugyoghat a vágy egy kisróka befogadására, fontos megjegyezni, hogy bármilyen aranyosak, rendkívül óvatos vadállatok, akik az évezredes üldöztetés miatt, ha lehet, messzire elkerülik az embert. Ezért a legjobb őket békén, a természetes élőhelyükön hagyni. Erre a film sajtóbemutatóján a rókamentő tevékenységet folytató Rókales Alapítvány alapítója, Kurunczi Norbert is felhívta a figyelmet. Szerinte a filmben bemutatott kapcsolat csak a legritkább és legszerencsésebb esetben jöhet létre róka és ember között. Ugyanezt erősítette meg a Radisics Milán természetfotós is, akinek Roxy rókáról és kölykeiről készített fotókiállítása a film premierjével egy időben nyílik meg az Uránia moziban.
A róka című film 2024. március 7-től látható a mozikban. A forgalmazó jóvoltából minden megváltott mozijegyből 111 forinttal támogatják a Rókales Alapítvány tevékenységét.
Fotók: Karma Films
