Az est elején szokásosan, a szerző gyermekkorának részleteit boncolgatta a moderátor Mikos Ákos rádióriporter. Megtudtuk, hogy Kiss Judit Ágnes pesti lány de a vidéki élet és annak attitűdjei sem ismeretlenek számára. Bakonybél például nagyon is fontos helyszín az életében, ? A keresztanya? című prózai kisregénye például éppen abból a falusi miliőből merítkezik.
Az este a Viharlámpa Projekt kvartettjének muzsikájával indult, melyben maga a költőnő is közreműködött oboán, illetve énekesként. Ezt követően arról mesélt, hogy van egy művészi élete és egy tanári élete ? gimnáziumi magyartanár ?, amit gyakran nehéz összeegyeztetnie, és hogy legtöbbször a befelé forduló alkotói énje és az extrovertált énje között lavírozik. Szó esett még a tanításról, hogy miben mások a mai fiatalok, mint amikor ő volt kamasz, szerinte tanítani csak szenvedéllyel lehet. Ezután felolvasta Idegenből című versét, amit aztán Tarján Tamás irodalomtörténész elemzett a közönségnek. Tarján szerint ezt a fajta vallomást már sokan megírták, de Kiss Judit Ágnes mégis képes volt egyedivé tenni azzal, hogy ?erotizálta? a strófáit. Összekötötte a hazaszeretet a szenvedély érzeteivel, és ezzel tette igazan érdekessé a sorait, innovatizálta ezt a stílust. Szerinte az ?én beszelek, és magamat hallgatom? pozíció teszi zseniálissá ezt a verset. Kiss Judit Ágnest meghatotta Tarján elemzése, azt mondta ilyen szinten még sosem beszéltek egyetlen verséről sem.
Szó esik a zenélésről, elmeséli, hogy tizenkilenc évesen kezdett el oboán játszani, majd a konzervatóriumot is elvégezte. Azonban ? ahogy fogalmazott ??az oboa egy gonosz, önző hangszer, amin ha nem gyakorolok, megbosszulja.? Költőként is sok ihletet merít a zenéből, sok szövegére született már dallam. A rap műfaját is kedveli, szerinte a magyar kortárs irodalomban a költőnők között ebben Szabó T. Anna a legjobb, aki mindenre azonnal gyárt egy rapszöveget. Ezt a gondolatmenetet a Viharlámpa Projekt zárta a ?Szájber özvegy? és a ?Csacsa? című számukkal. Az újabb zenei blokk után még mesél a versek születéséről, megtudjuk, a legjobb érzés számára az, amikor a szöveg úgy születik, ?mintha valahová fel lett volna írva és neki csak le kell másolnia?. Beszél a mestereiről, ehhez kapcsolódva meséli el, hogy annak idején nem mert Lator László szemináriumaira járni az egyetemen, mert úgy érezte, hogy ő oda ?kevés?, aztán végül mégis sokat tanult tőle, ahogy Imre Flórától is,például az antik formák használatát a költészetben. Várady Szabolcs Kossuth-díjas költő, első két kötetének szerkesztője érkezik a színpadra, felidézik első találkozásuk emlékét és a közös munka élményeit. Az est végül, a sorozat emblematikus pólójának átadásával zárult és a Viharlámpa Projekt zenekar egyik dalával.
A Versek Szódával sorozat következő állomása Bereményi Géza estjével folytatódik április 16-án, a Nemzeti Színház Kaszás Attila termében.
Tóth Júlia Éva
(Fotó: Haraszti Ágnes)
