A törvény értelmében a kincs egyharmada a megtalálóknak jutott volna ? a fáma szerint azonban néhány darab már a lelet átadásakor a kezükhöz ragadt, így büntetésből az egész páratlan együttes csorbítatlanul a szlovák állam tulajdonába került. Csodával határos módon, rejtekhelyen sikerült átvészelnie a második világháborút és a német és magyar kormánykörök nagy érdeklődését a kincs iránt: a feldolgozás a Prágai Nemzeti Múzeum Éremtárában 1942-ben megszakadt, az anyagot ládákba rejtették, és a bombatalálatot kapott múzeum csak a helyreállítás után, 1947-ben csomagolta ki. 1953-tól Prágában, majd 1969-től a lelőhelyén, Kassán látható, itt abban a neoreneszánsz stílusú palotában, amelyet 1899-ben Lechner Jenő tervezett és ma a Kelet-Szlovákiai Múzeum működik benne. 2008-ban az épület rekonstrukciója alatt vándorútra indult a kassai aranylelet, és most Pozsony és Prága után végre Budapest közönsége is megláthatja, milyen vagyont próbált átmenteni a zavaros történelmi idők utánra egy felvidéki kamarai vezető.
A kassai lelet attól döbbenetes, hogy egész Európa szinte összes valamit érő valutája előfordul benne. A 2920 pénzérme nagyobb része magyar uralkodók által kibocsátott aranypénz ? Luxemburgi Zsigmondtól a Jagelló-ház, Mátyás király, II. Lajos, Szapolyai és a Habsburg császárok, illetve az erdélyi fejedelmek pénzeiig tart a sor ?, a többi Sevillától az Északi-tengerig húzódó gazdag városok sorából származik. Burgos és London, Besancon, Aachen, Lübeck és Stockholm csengő aranyai ott lapultak egy szepesi közhivatalnok ládájában. Hanza-városok, mediterrán és atlanti-parti kereskedelmi központok pénzei, mintha csak a kora újkorról összeállított kereskedelmi körképet illusztrálnák. Még egy i. e. II. századi trákiai aranypénz is a lelet része. A legkorábbiak között vannak Zsigmond király aranyforintjai és Aragóniai Ferdinánd pénzei, utóbbiakat a ?legkeresztényebb? királynő férje még a mórok fölötti végső győzelem előtt veretett. Mindegyik elfogadott fizetőeszköz volt a korabeli Európában.
Ilyen jól működő network még az informatika évszázadában sem mindennapos. A kassai lelet azt bizonyítja, hogy az Európát átszelő személyes kapcsolatok rendszere korántsem mai találmány. A magyar városok folyamatosan benne voltak a kereskedelem és a kultúra vérkeringésébe. Márai Sándor a XX. században még mindig ugyanazt az európai kultúrával egyenrangú kassai polgárlétet vitte az írásaiba, mint aminek a kincsét elrejtő szepesi elöljáró is részese lehetett. Az egykor arany- és ezüstbányáiról híres Felvidék még a XVII. század végén is ? ekkor, a Thököly-felkelés idején kerültek az aranyak a padló alá ? jelentős európai tényező volt.
Most, 2011-ben a magyar és a szlovák közös történelem részeként látjuk vendégül a leletegyüttest. A Nemzeti Múzeumban méltó helyen, a koronázási jelvények számára kialakított trezor-kiállítóteremben kapott helyet. A sűrűn egymás mellé sorolt pénzérmék mellett egy több mint 2 méter hosszú aranylánc és a három arany emlékérem is látható, azzal az elcsavarható tetejű rézdobozzal együtt, amiben az érmék egy részét megtalálták. A tájékozódást segítő számkódok révén könnyen átlátható, hogy melyik tárlóban honnan és mely korból származó aranypénzek vannak, de a vésetek, a feliratok az alig megvilágított üvegszekrényekben már csak nagyítóval lennének kivehetők ? ha volna ilyen a teremben. Az aranykincs impozáns bemutatója emiatt nem kedvez azoknak, akik a részletekre is kíváncsiak, de a páratlan kincs, egy szépen kialakított tér élményével keretezve, végre bekerül a hazai köztudatba.
