A cím: A megtalált tragédia több szempontból is érdekes. Először is kifejezheti azt, hogy Rejtő Jenőnek milyen tragikus élete volt, melyről nagyon kevés valós adatot lehetett tudni. Most azonban, új levéltári adatokra támaszkodva végre kirajzolódik Rejtő igaz története. Másrészről ott van az a lehetőség is, hogy végre előkerült Rejtő Jenő, az ő személyisége, végre igazán foglalkoznak a munkáival, az alakjával, és így feloldódik élete legnagyobb tragédiája is: a mellőzöttség. Az igazság azonban az, hogy ez a cím valójában az első Rejtő Jenő életével foglalkozó könyvbemutatóra reflektál, melynek címe: Ellopott tragédia volt. A legelső bemutató címe egy parafrázis. Rejtő egyik legjobb és egyben legszomorúbb művére, a Csontbrigádra reflektál, amelyben elhangzik egy nagyon karakteres, az egész alkotást jellemző mondat: ?Mit tehet az ember, ha ellopják a tragédiáját??
Izzadt Fred bemutatkozik
Thuróczy Gergely irodalomtörténész matróz kalapban foglalt helyet Farkasházy Tivadar humorista, Kálmán C. György irodalomtörténész és Horváth Csaba, a Károli Gáspár Református Egyetem docense társaságában. A kötetet a Szépmíves Kiadó vezetője mutatta be. Beszédében kiemelte, hogy a könyvkiadó alig féléves, de hatalmas terveik vannak a jövőt illetően. A Rejtő-életrajz mellett számos, 19-20.századi naplót és kéziratot terveznek megjelentetni. Ezután Izzadt Fred, alias Thuróczy Gergely vette át a szót, aki elmondta: nem Piszkos Fredként ül a jelenlévők között, hanem ?Izzadtként?, olyannyira megizzasztotta a Rejtő életét feltáró kutatás. Hatalmas összefoglaló alkotásról van szó, mely nem csak eddig ismeretlen levelezéseket, fotókat vonultat fel. Számos olyan Rejtő-alkotást is olvashatunk, melyeket eddig még senki, de megjelent olyan mű is, melyet erősen cenzúráztak kiadásakor, most viszont teljes egészében olvashatják az érdeklődők. Emellett pedig kiadtak egy eddig teljesen ismeretlen Rejtő-kisregényt Konzílium az őserdőben címmel. Thuróczy Gergely kiemelete ? és ezt igyekezett megmutatni a könyvbemutató is ?, hogy Rejtő nem csak író volt, nem csak az írás művészete foglalkoztatta. Írt operetteket is, nagyjából tíz ismert szerzeménye van, amelyből az Elmondani jaj, de nehéz címűt Nagy János zongoraművész előadásában meg is hallgathatta a közönség. De próbálkozott ? igen fiatalon, tizennyolc évesen ? a versírással is, ezeket az alkotásokat azonban sosem jelentette meg. Thuróczy Gergely ezeken kívül megtalált egy színdarabot is, amelyet Rejtő inkább filmforgatókönyvé alakított át. Tudjuk, hogy újságkiadással is kísérletezett ? nagyon frappánsan Újság címmel jelentette meg lapját, melyben kizárólag szociografikus hangvételű novelláit, azoknak részleteit publikálta.
Némi ismertető után bemutattak egy részlet Piszkos Fred, a kapitány meséjéből is, majd Piszkos Fred meg is jelent a teremben ? Varga Tamás színművész személyében ?, hogy Rejtő fentebb említett, eddig ismeretlen alkotásait felolvassa. Ezután a moderátor, Horváth Csaba arról kérdezte a jelenlévőket, hogy mikor olvastak először Rejtőt és milyen hatást gyakorolt rájuk a méltatlanul mellőzött alkotó. Farkasházy Tivadarral együtt szinte az összes jelenlévő, tizenévesen vette először kezébe Rejtő alkotásait, és mindenki elismerte az író tehetséget. Olyan világot teremtett, amelyben bármi megtörténhet, bármit el lehet hinni. Briliáns cselekményvezetése volt minden alkotásának, melyeknek mindig volt tétje, nem úgy, mint egy egyszerű ponyvának, amely akkoriban nagy divat volt. Horváth Csaba moderátor ? kollégái sűrű bólogatása közben ? hangsúlyozta, hogy Rejtő Jenő szövegei az alapműveltséghez tartoznak. Az est folyamán pedig kiderült az is, hogy Thuróczy Gergelynek ugyan ez már a második Rejtő Jenővel foglalkozó alkotása ? az első 2015-ben jelent meg Elfeledett tragédia címen ?, egyszer ő maga is szeretne egy olyan könyvet kiadni, amelyben nem csak úgy szerepel, mint szerkesztő, hanem mint író.
Reich Jenő, aki Reich nem, de író szeretett volna lenni
Valójában sosem akart Reich lenni. Korai alkotásait sem írta alá ezen a néven. Jenőként szignálta verseit, később pedig megszületett Rejtő, aztán P. Howard és Gibson Lavery. Nagyon sok mindennel próbálkozott, szinte állandóan kereste önmagát, a saját hangját. Thuróczy Gergely alkotása nem csak azért különleges, mert eddig ismeretlen képeket, írásokat láthatunk Rejtőtől. Azért nagyszerű, mert megpróbálja megmutatni, hogy milyen volt valójában Rejtő Jenő. Megmutatja, hogy igazából mindig is azaz író volt, akivé válni akart. Egy maximalista ember volt, aki sosem fizetett a kézirataival, mert annyira ügyelt azok helyességére, hogy félkészen sosem adta ki a kezéből egyiket sem. A Megtalált tragédia ezenkívül fejlődéstörténet is. Megmutatja, hogy milyen, amikor egy fiatal tehetség próbálgatja szárnyait, először verssel, aztán komolyabb, melankolikus novellákkal vagy színpadi bohózattal, újsággal, operettel kísérletezik. A végén pedig láthatjuk, hogy miként születik meg egy egyedi hangú alkotó, akinek az volt a legnagyobb tragédiája, hogy legsikeresebb alkotásai nem Rejtőként, hanem P. Howardként váltak ismertté. Alteregója kvázi ellopta előle az elismerést, az emberek pedig, ha hallották is Rejtő nevét, a legtöbb esetben azt gondolták, hogy ő csak fordítója volt a Howard-könyveknek. Thuróczy Gergely alkotása olyan Rejtő Jenőt is bemutat, aki komolynak gondolta az irodalmat, és komolyan is vette azt. Olyan írót láthatunk, akiben nagyon sok gát és komplexus volt, aki nagyon nagy akart lenni, de sajnos azt már nem élte meg, hogy lássa, mekkora sikert arat Rejtőként. Az is kiderül, hogy sosem volt idegenlégiós, és bár utazgatott Európa-szerte ? és mindezt útlevél nélkül, alkalmi munkákat vállalva tette ?, a cél, amely vezérelte, mindig ugyanaz volt. A tudásvágy hajtotta, a vágy, hogy igazán megtanulja mesterségét.
Mire világossá vált, hogy valójában kit takar P. Howard neve, vagyis 1943-ra, addigra Reich Jenő már halott volt ? bár valószínűleg ezt a közvélemény még nem tudta. Az est folyamán a színművész felolvasta azt a korabeli újságcikket is, amelyben felfedték, hogy Rejtő Jenő, P. Howard, Reich Jenő egy személyt takart. Thuróczy Gergely azt is hangsúlyozta, hogy mint szellemileg beteg embert ? az idegrendszere élete végén teljesen felmondta a szolgálatot, többször kezelték szanatóriumban is ? nem vihették volna ki a frontra. Egy gyalázkodó újságcikk hatására ? mely miatt pert is indított ? vitték el munkaszolgálatra, majd küldték ki a frontra. Hivatalosan eltűntnek nyilvánították, de valójában a Don-kanyarban halt meg, a második magyar hadosztály tagjaként.
A megtalált tragédia
A könyv összeségében egy Rejtő Jenő-életrajz (noha eredetileg emlékkötetnek készült), amely tisztázza a vele kapcsolatos legendákat ? bár a beszélgetésen Farkasházy Tivadar felvetette: szerinte egyáltalán nincs erre szükség. Hiszen Rejtő azáltal lett Rejtő Jenő, hogy élete legalább olyan legendás, mint Piszkos Fredé vagy Fülig Jimié. Ő maga pedig pont azért szereti Rejtőt, mert állítólag idegenlégiós volt, aki még a munkatáborban is történetekkel szórakoztatta a társait. Ilyen szempontból, annak, aki hasonlóan gondolkozik, mint Farakasházy, kissé csalódást keltő lehet a valódi Rejtő Jenő. Persze nem kell azt gondolni, hogy a valós élete unalmas volt, hogy a belvárosi lakását sosem hagyta el, és még Csepelen se járt, úgy írta meg regényeit. Azért sem, mert megfordult Németországban, Franciaországban, Ausztriában, sőt nagyon jól beszélt németül, és egy kicsit értett a franciához is. Világlátott ember volt, aki valóban bohém életet élt, és ahogyan Thuróczy fogalmazott egy MTI-nek adott interjúban, nem foglalkoztatták a polgári sallangok sem. A legendákra azért volt szükség, mert hírhedt, ismert akart lenni. Olyan sztárságra, korabeli celebségre vágyott, mint amilyen jó barátját, Karinthyt is körbelengte. És bár életében ez nem adatott meg neki, ha látta volna a február 15-én, a könyvbemutatóra összegyűlt tömeget, melyet ? a valódi! ? önéletrajza vonzott, büszke lett volna.
Fischer Viktória
Fotók: Gál Csaba/Petőfi Irodalmi Múzeum
