Egy népdalnak három szája

Szalóki Ági

Egy ilyen szupernek titulált produkció igazi tétje az, hogy ők hárman (rendezői balról jobbra): Herczku Ági, Bognár Szilvi és Szalóki Ági mennyi hasonlóságot és mennyi különbséget mutatnak fel sokat énekelve unisono és kánonban. A Sebestyén Márta (a két Ági sokszor hivatkozik rá) által a széles nagyvilágon megismertetett felfogásban ugyanis az idioszinkratikus hajlítás döntően fontos, éppen az előadóművészet és népdaléneklés közötti mezsgyét jelöli ki. Márpedig ezt három hangra lehetetlen megcsinálni, gondolná az ember, mert mindig "kiszól" valamelyikük. De ez a produkció eleve mindhármuk nevén szerepel, és szemben például a Vándor vokállal, ahol az egységes hangzás fontosabb volt, itt a három énekes nem kényszerül kompromisszumra. A nagyjából két éve formálódó zenei anyag beérett, ezt mutatja mind a frissen megjelent lemez, mind a koncert. Nem engednek az autentikusság elvéből, miközben együtt elmozdultak a world music irányába. Zárójelben meg kell jegyeznünk, hogy ugyan baráti viszonyuk fennmaradt a napra pontosan egy éve ugyanitt még negyedikként velük éneklő Palya Beával, de felteszem az ő francia lemezcéggel kötött exkluzív szerződése miatt különváltak útjaik. A kísérő kvintett viszont maradt, Juhász Gábor gitáros és "harmóniafelelős", Nikola Parov gadulkás, kavalos, stb., Mester László hegedűs, Kovács Zoltán bőgős és Dés András ütőhangszeres nagyon feszes, mégis teret engedő zenei keretet adtak a szertelenségre néha hajlamos három pacsirtának.

  A Szájról szájra (remélem, ez a lemez címe, mert ha az együttesé, akkor komoly akadálya lehet a külföldi meghívásoknak), mint tavaly, most is valamiféle Living Room Music-kezdéssel próbálkozott. A prózai rögtönzés nem az erős oldaluk. Elég, hogy a keretet karácsonyi dalok adták, majd gyimesi csokor következett, majd a Somogyindia, klassz kaval-cifrázással és melodikusan zengő nagybőgővel, kánonos tobzódással, és azután több préselős, zuhatagszerű bolgár nóta. A viszonzatlan szerelem keserűségétől a csujogatós pajzán huncutságig olyan mély e népdalok szövege, hogy csak kapkodja az ember a fejét, ha igazán ráfigyel. A három lányra muszáj odafigyelni, annyira természetesen szólalnak meg, és annyira szenvedélyesen keresik a hallgatót hangjukkal. Ezúttal, bár a Teátrum szerintem egy akusztikai problémahalmaz, minden úgy szólt, ahogy kell. Herczku volt a leginkább háziasszony, a kismama Bognár a megszokottnál kevésbé volt energikus, Szalóki minden percet kiélvezett, táncolt is: hangi problémái teljesen elmúltak, amint ezt mindenki hallhatta. Olyan csapat ez, amelyben a tagok elmélyültsége és elkötelezettsége megsokszorozza erőiket.