Egy „ötcsillagos” klasszikus

Kevés olyan klasszikus koreográfia van, amelynek ilyen sok verziója született és látható a mai napig, mint a Paquita-szvitnek. Az eredeti egész estés, két felvonásos francia darabot Édouard Delvedez zenéjére Joseph Mazilier koreografálta, és a párizsi táncszerető közönség először 1846. április 1-jén láthatta az operaház színpadán Carlotta Grisivel és Lucien Petipával a főszerepben. Az eredeti művet végül Marius Petipa átdolgozásában ismerte meg a világ, aki jó iskolákat kijárt, tehetséges francia karaktertáncosként kezdte karrierjét, de családneve szerte a világon igen jól csengett, hiszen bátyja a párizsi opera tündöklő szólótáncosa volt. Petipa végül az első komolyabb sikerét Oroszországban aratta 1855-ben a Granada csillaga című darabbal, később vezető koreográfusként a cári színházaknál több mint ötven balettet alkotott vagy állított színpadra Szentpéterváron és Moszkvában, de balettjeiből alig két tucat maradt meg valamilyen formában. A Paquita az egyik legnevesebb átdolgozása. A budapesti előadásban a Paquita Grand Pas fog megelevenedni.

„Egy ilyen kristálytiszta klasszikus mű színpadra állítása mindig óriási kihívást jelent az együttesek számára, nem is vállalják sokan, pláne nem egy ilyen nehéz időszak után. Ugyanakkor Magyarország egyetlen klasszikus együttesében én most látom azt az erőt, azt a lendületet, amivel érdemes ennek a nagy feladatnak nekivágni” – mondta Solymosi Tamás, a Magyar Nemzeti Balett balettigazgatója, aki nemcsak egyike a Paquita-szvitet átdolgozó koreográfusoknak, de ő maga koordinálja a másik két koreográfus, Mirzoyan Albert és Prokofieva Irina munkáját is. „Patikamérlegen kell kimérni ezt a darabot, hiszen

viszonylag szabadon dönthet a koreográfus, hogy a meglévő vázra milyen variációkat illeszt.

Magán a vázon, a szkeletonon nem szükséges változtatni, de a szólókat, a pas de trois-kat, a variációk tömkelegét a koreográfus illeszti egymáshoz, és a lehetőségek végtelen tárházából természetesen a táncosok képességeinek és a közönség ízlésének megfelelően választja ki a lehető legtökéletesebb verziót” – tette hozzá.

A Mariinszkij Színház balettművészeként Prokofieva Irina több évadon keresztül táncolta is a darab főszerepét, és figyelemmel kísérte Yuri Burlaka legutóbbi, 2017-es verzióját is.

„A Paquita-szvit a balett ünnepe, egy olyan tisztán klasszikus koreográfia, ami kiemeli a szólisták technikai-művészi tudását, a táncművészek karakterét és képességeit.”

Prokofieva a balett színházi bemutatóiról mesélve elmondta, hogy a Paquita-szvit a bemutatását követően hosszú évekig nem volt színpadon, Petipa koreográfiáját Vaganova tartotta életben és emlékezetben. Vaganova pedig természetesen – miközben megtartotta a darab vázát – a tanítványaira írta a variációkat.

A budapesti előadáson az alapvető változtatás az lesz, hogy a főként női szólókat felvonultató Paquita-szvitbe a három koreográfus igyekszik számos férfivariációt is becsempészni.

A férfivariációkon főként Albert Mirzoyan dolgozik a Magyar Nemzeti Balett együttesével, de mindhárom koreográfus egyaránt részt vesz a teljes Grand Pas kidolgozásában. „Ezt a részletet Petipa gyakran vitte »ajándékként« olyan eseményekre, mint például egy-egy díszes születésnap. A cél kifejezetten az volt, hogy a legjobb balerinák és balettművészek bemutassák tudásuk legjavát, hogy csillogjanak a nézők előtt technikai megoldásaikkal, szépségükkel.” Mirzoyan emlékeztetett, hogy az eredeti balett Grand Pas-jában Petipa gyerekekkel táncoltatott mazurkát és polonézt, amit a hazai koreográfia is visszahoz a színpadra, így a Magyar Nemzeti Balettintézet növendékei is színpadra lépnek majd a budapesti bemutatón.

A Paquita-szvit látványos, gazdagon díszített darab, nagyon magas technikai és művészi igényeket támaszt a táncművészekkel szemben, rendelkezik a Vaganova-iskola minden stílusjegyével, amitől a klasszikus balett egyszerre monumentális és légiesen könnyed, szórakoztató és lenyűgöző. Solymosi szerint a Paquita-szvit igazi „ötcsillagos” klasszikus darab lesz, amit a világ bármely színpadán büszkén táncolhat majd az együttes.

Braun Anna cikke eredetileg az Opera Magazinban jelent meg.

Nyitókép: Prokofieva Irina (fotó: Svetlana Avvakum) és Mirzoyan Albert (fotó: Evaldas Lasis)