„Négy évig laktam a Dob és a Rumbach utca sarkán álló házban. Nem hiszem, hogy sikerült  megszoknom a turisták alapzaját. A hajnali, részegen énekelt angol szurkolódalokat, az ordibálást és a veszekedéseket, a forgalmi balhékat. Meggyőződésem, hogy ennél a saroknál nyomják meg Budapesten a legtöbbször a dudát.

Az első karantén alatt ez mind megszűnt, és a hétker ezen része olyan csendes lett, hogy szinte még azt is lehetett hallani, ha valaki magában beszélt az utcán.

Ekkor kezdtem rögzíteni a történéseket az ablakból. Igazából minden érdekes volt számomra.

Nem tudtam, mi lesz a kifutása, de azt észrevettem, hogy mennyire megváltozik a szemléletem a sarok körüli eseményekről. Amikor kitaláltam, hogy a felvételeket az Egyszerhez fogom használni, megkértem a zenekar tagjait, hogy ők is legyenek részesei az utca eseményeinek.”

Gábor magáról a dalról így mesélt: „Már elkészült négy dal a kislemezhez, amikor megmutattam a többieknek az Egyszer alapját, amire mindenki elkezdett ötletelni. Egy rövid intrónak szántunk, de sokkal több lett.

A gyerekszobám falát elég bizarrul sikerült kipingálnom. Ragasztottam a falra injekciós tűt, gyászhirdetést, valamilyen műszaki rajzot, egy deszkadarabot, globalizáció- és sztárkultuszellenes voltam, szóval nem volt itt hely Kurt Cobainnek. Egy jó barátomtól kaptam egyszer egy lapot, aminek tudtam, hogy a szobám falán van a helye. Action Man-reklám volt, egy kigyúrt, teljesen bénán mozgatható, szamurájkardos, kissé aránytalan és nagyfejű bábu szerepelt rajta, ami alatt ez a szöveg volt olvasható: Minden, ami lenni szeretnél. Ez a pozitív üzenet jutott eszembe, amikor a dalszövegen gondolkoztam.”

A zenekarral legközelebb október 2-án, szombaton találkozhatunk az A38-on a Marla Grando társaságában. A koncerten először hallhatjuk majd élőben az Egyszer című dalt.

Most pedig következzen a Dob és a Rumbach utca sarkának sajátos hangulatú világa:

A nyitóképen Reisz Gábor. Fotó: Vajda Réka