Hogyan került a színház és azon belül is a súgó szakma bűvkörébe?
Kecskeméten a 80-as évek elején volt egy nagy autóbaleset, amelyben súlyosan megsérültek a színház színészei és a súgója is, és emiatt gyorsan kellett találni valakit. Én ekkoriban egy színjátszó szakköre jártam a középiskolában, és az ottani foglalkozásvezető a színházban volt rendezőasszisztens ? ő szólt nekem.
Emlékszik még arra, mi volt az első munkája?
A Charlie nénje című darabbal tanultam meg a súgást, az első önálló munkám a Szentivánéji álom volt. Ez a Shakespeare-mű egy izgalmas verses szöveg ? emlékszem, még egy év múlva is fejből tudtam a sorokat! A mesterséget Lukács Katitól lestem el, vele együtt tanultam meg, hogy mik a teendők a próbák alatt.
Tarr Mari ? aki a Madách Színház legendás súgója ? azt nyilatkozta, hogy egy valamire való súgónak elengedhetetlen tulajdonsága a jó ritmusérzék és az empátia. Egyetért ezzel? Mivel egészítené ki ezt a felsorolást?
Abszolút. Egy súgónak jól kell tudnia olvasni és jól kell artikulálnia. Ha megkapunk egy ismeretlen szöveget, azt hiba nélkül vissza kell tudnunk adni ? szükséges a jó memória is. Fontos a ritmusérzék és az időzítés, hiszen érezned kell, mikor kell ?beadnod? a szöveget. Az empátia azért fontos, mert fel kell venni az adott próba hangulatát. A színészekkel együtt kell élni, együtt lélegezni ? ez utóbbit szó szerint kell érteni: ugyanabban a ritmusban kell végigkövetnem az előadást, olyan szünetekkel, ahogyan a próbák alatt betanultuk.
Ezek szerint a súgók legnagyobb munkája a próbafolyamatok alatt zajlik.
Igen, ez így van. A betanulás folyamata a legfontosabb. Én mondom a szöveget, a színész pedig ismétli utánam ? ők így tanulják meg a szerepet. Ilyenkor fontos az, hogy érthetően és jól tagoltan olvassak. Nem szabad hadarni, nem jelent előnyt az sem, ha valakinek beszédhibája van. Nem minden színész igényli ezt és nem minden darab. Például a sok szöveget, nagy monológokat sok esetben egyedül tanulják a színészek, és amikor elakadnak, én akkor adok nekik segítséget.
Lehet azt mondani, hogy ez egy női szakma?
Nem feltétlenül az, de elsősorban nők vannak, igen. Ami biztosan jellemző, hogy színház szerető emberek kerülnek ide, akik végül ? épp emiatt ? itt maradnak.
Milyen emlékezetes élményről tudna mesélni?
Még abban az időben, amikor létezett a súgólyuk, a Vidám Színpadon játszottuk a Hölgyeim, elég volt! című darabot, és a bemutatón beragadt az ajtó. Ekkor még azt is súgtam, hogy ki hol megy ki. A pénz áll a házhoz is egy bonyolult előadásnak számított: itt még azt is súgnom kellett, hogy ki kinek mondja a szöveget, mint egy közlekedési rendőr, úgy működtem ekkor (nevet). Ekkor még létezett a súgólyuk, ami egy zseniális dolog volt, hiszen könnyen kézben lehetett tartani az előadást és a színészetet. Most oldalról és hátulról látom a színészeket, és ez nagy nehézséget jelent, hiszen nem látom az arcukat előadás közben.
Ön mit gondol, miért következett be ez változás?
Az én tapasztalatom szerint a díszlettervezőknek sokszor útjában volt a letakart súgólyuk. Vannak olyan színházak, ahol a kialakítás miatt nincs is erre lehetőség.
Ön most a Tatabányai Jászai Mari Színház, Népház Édes Anna című előadásával érkezik a Thália Színházba a Vidéki Színházak Fesztiváljának keretén belül. Hogyan teltek a próbafolyamat a társulat számára?
Az Édes Anna egy kifejezetten sok munkát igénylő darab volt a színészek és a rendező számára is. Nagyon sokáig próbáltak egy-egy jelenetet, tehát bőven volt idő arra, hogy alaposan kidolgozzák az előadást. Elképesztően szépen dolgozott Kerekes Éva, Törőcsik Franciska és Nagyhegyesi Zoli is. Kerekes Éva számomra egy külön tanulmány volt, hiszen folyamatosan tele volt ötletekkel ? zseniális színésznőnek tartom. Csodálatosan megoldották az Édes Annát.
Elmesélne egy olyan történetet, amikor Ön mentette meg az előadást?
A Vidám Színpadon történt egyszer, hogy a színész az utolsó mondatát elfelejtette, amely ? a színház profilja miatt ? egy poénos zárómondat. Beordítottam, hogy Lányok, feküdni! ? ezt mindenki, még a közönség is hallotta, és nagyon nevettünk. Nem értettem, hogy épp egy zárómondat nem jutott eszébe ? számomra ez egy nagyon maradandó élmény volt.
(Készítette: Milojev Zsanett)
