Egy szó mint száz – Makaróninyelv és tört magyar

A levél csupa humor, játékosság, nyelvi bravúr, ebben is messze felülmúlta kortársait: „My dear Dzsenkó! Aj em itthagying Debreczent, zászlóaljunk Becskerekre megy holnapután én pedig Erdődre with Urláb januárusig. Tehát oda légy nekem firkáling még pedig mocs. Tiszteleting end csókoling a tied familia és kendet, vagyok barátod P. S.”

A kortárs magyar drámákban, illetve drámafordításokban gyakran találkozhatunk makaróninyelvvel és a tört magyarral mint stíluseszközzel. Egyértelműen a humor forrása, és természetesen a szereplő jellemzésére is szolgál.

Székely Csaba Vitéz Mihály című komikus történelmi tragédiájának lényegét ekképp foglalta össze a szerző: „Erdély története mindig is zűrös volt, de a tizenhetedik század elejére a történelem szereplőinek sikerül végzetesen összebonyolítaniuk itt az eseményeket. A Vitéz Mihály címszereplője a legismertebb román nemzeti hős, majd’ minden romániai városban áll szobra. A karizmatikus Mihály vajda egymás ellen fordítja a székelyeket és a magyarokat, és simán elfoglalja Erdély trónját – erről a periódusról szól a dráma.” Ennek egyik jelenetében Petrosz, az örmény kém Mátyás főhercegnek hoz jelentést, azonban ezt nem teheti meg egyszerűen. Az alattvalók csak írásban nyújthatnak be kérelmet, miután az írnokok eldöntötték, hogy milyen fontossági kategóriába tartozik az ügy: 1-es, 2-es vagy 3-as fokozatú-e. Az elkészített anyagok feldolgozása szigorú szabályzati rendhez igazodva történik: kezelik, láttamozzák, irattárba helyezik stb. Az egyik nyelvről a másikra fordítás körülményes, nyakatekert és értelmetlen, zagyva mondatokat „eredményez”, a szöveg nyilvánvaló fordításparódia, de nevezhetjük kamutolmácsolásnak is. „PETROSZ: Grigorovics Petrosz, őfelsége titkos kéme… FEHLER: (gyorsan ír, közben hangosan mondja) Petrus Grigorensis, explorator secretarius maiestas sua Rudolphus etcetera. PETROSZ: … titkos kéme… jelenti! FEHLER: Treulischen und alázatosan jelentíren. PETROSZ: Oláhországnak új fejedelme van. FEHLER: Wallachien uralkodói székében eine személycsere begangen, ennekokáért eine ganz neue vajda a trónra sitzen. PETROSZ: Az oláh kereskedőből lett krajovai bán, neve Mihály. FEHLER: (írja és mondja) Vorherige krajovische autobahn, név szerint Michael, der Wallach. PETROSZ: A trónt a török szultántól vásárolta meg másfél millió forintért. FEHLER: Unsere informationen sehr biztos, hogy der Wallach 1,5 millionen arany forint türkische császár als Korruption fizetíren.”

A tört magyar hasonlóan a humor forrása Hamvai Kornél Szigliget című parafrázisában, amely Michael Frayn Balmoral című művéből született, és a krimiparódia szabályai szerint épül fel. Az ötvenes évek elején Sass Tiborhoz, a költőfejedelemhez olasz riporter érkezik a szigligeti alkotóházba. Pippolo Luigi olasz újságíró megnyilvánulásai a következők: „Kizárólag jöttem interjúzni Sass Tibort. Egy halk sarokban.” „Malacsik István! Aki dolgozik, mint egy csigavonó barom.” „Tegyük az ünneplő kezünket a lelkünkre! Üresítem a poharam – ez nem lábvíz, hogy mindig barátok leszünk! Adjunk esküt!”

Michael Tremblay kanadai író Sógornők című darabját magyarul a Pesti Színház játszotta először, Parti Nagy Lajos fordításában 1997-ben. Komédiájának célkeresztjében a bugyuta tévévetélkedőkön csüggő, katalógusból vásároló asszonyok állnak, akik az addig lenézett montreali proli argót, a trágárságokkal is megtűzdelt joualt beszélik. Ez a rétegnyelv kiejtésben, szókincsben, grammatikáját tekintve lényegesen eltér a standard franciától, és gyakran jelennek meg benne angol szavak, kifejezések. Nos, a fordításban bizonyos értelemben ezt kellett tört magyarral visszaadni: „Éppenhogy kihúztad a lábodat az ajtón, abba a szekondba csöngettek. Na, mondom, hát ki a bánatom ez ilyenkor. Reggel! Érted, a lakás csatatér, az egész brekfösztmaradék az asztalon, én pongyolában, se kimozsdval, se semmi. Aztán kezicsókolom, jön egy szép magas hepsi, egy ilyen göndör-bajszos belami. Tisztára zsáner. És úgy mosolyog, mint a fogkrém. Hogy én vagyok-e a ház úrnője. Abszolutlin melegem lett, meg se bírtam mukkanni. Naná, mert akkor már leesett, hogy ezek ők lesznek, a Companysok a nyereményemmel. Szóval, hogy Germaine Lauzonhoz van-e szerencsénk. Yes, mondom. Na, hogy akkor meghoztuk kegyednek a bélyegeket. Hát a szívem majd a melltartómba csúszott a dobogásától! Érted!? A másik pofa meg, ilyen segédszerű, az már cipelte is a dobozokat, be a kicsönbe, mint a szélvihar. Gondolhatod, csak néztem, mint a bolond tehén. Nem is hallottam rendesen, mit mond az a pléboy. Jelzem, marhájul udvarias volt. Kimondottan modora volt. Mo-do-ra. Biztos szentség, hogy csípted volna...”

Georges Feydeau A balek (A hülyéje) című vígjátékát teljesen új nyelvi köntösben, azaz fordításban vitte színre a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Fehér Balázs Benő rendezésében. Az új szövegváltozat Závada Péternek, Bíró Bencének és a már említett rendezőnek köszönhető. A szerzők bevallása szerint ez gyakorlatilag egy parafrázis, nem is fordítás. A nyersfordítást vették alapul, de aztán a nagy részét újraírták. Jól tették! A stílusregiszterek és -eszközök, valamint nyelvváltozatok kavalkádja és kincsesbányája lett így a mű, a szóhasználatbeli sokszínűség jellemzi. A legsikerültebb Maggyé, az angol szeretőé: „Átjövök a csatornán, hogy téged találjalak, de kapok tengernyi betegség, ugrik róka vízbe…” „Szaladtam hozzád, ahogy a lábamon kifértem.” „Gustave, én úgy örülök! De mi ütődött beléd? Olyan lepődötten állsz, mint pislogó szemafor az éjszakában.” „Gustave! Akarsz meglátni meztelen ruhában? Levetkőzöm a sárga földig.” „Gustave, te nem akarod velem összeszűrni a levest.” „Ne segíts, ismerem az idézést. »Fülembe forró bolhát öntsetek…«” Eme utolsó példa a Feydeau egyik művére, a Bolha a fülbe címűre történő utalás is, amely komplex, mivel egyben Ady Góg és Magóg fia vagyok én… verssora is benne rejlik.

Telitalálat ugyancsak a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Csokonai Vitéz Mihály Az özvegy Karnyóné és a két szeleburdiak című előadása a szélsőséges túlzásaival együtt. Ez elsősorban a nyelvezetében, beszédmódjában mutatkozott meg. Az egyik főszereplő, Tipptopp, a szélhámos, piperkőc gavallér franciát utánzó beszédmodorával minden szót vegyes hangrendűvé változtat, s ezt a rövid ȧ hangzók ejtésével toldja meg: „A franciák a kalapjukat a hónük alatt hordják.” „Valamit mondök.” Továbbá: nőta (nóta), tübák (tubák), dolög (dolog), ürám (uram). És a szeretett hölgy: Böriszká, azaz Boriska. Ugyanő Lipittlotty úr, a pesti módit majmoló öreg gavallér szájából így hangzik: „Poriska.” Ugyanis a zöngés hangzókat zöngétlenre váltó beszédmódjával németes akcentust kölcsönöz: „Van-e falami jóféle thea?” „Ep sajnálja a fén tököt (vén dögöt).” Továbbá: fén panya (vén banya), metyek Putára (megyek Budára). A nyelvkeveredés stílusparódia a javából.

A képen Kolozsvári Puskás Sándor Arany Jánost és Petőfi Sándort ábrázoló szobra (1957, részlet). A szobor Nagyszalontán, a Csonkatoronyban található. Fotó: Barabás Zsolt