Gondoljunk csak Shakespeare műveinek Nádasdy Ádám jegyezte új fordításaira vagy Parti Nagy Lajos Tartuffe-újraírására (a szöveg a Színház folyóirat mellékleteként 2006-ban jelent meg – A szerk.) – hogy csak e két szerzőt említsem. Nyilvánvaló, hogy ezek az új szövegek a 21. századi nyelvhasználattal könnyebben megragadják a befogadót (legalábbis egy rétegét), közelebb hozzák a művet, friss és lendületes, kortárs megszólalások. Természetesen a színházak és rendezők szabadon dönthetik el, melyik változatot veszik alapul a mű színrevitelekor.
A színházi ízlések is eltérők, és esetleg valaki pofonként is értékelheti az efféle újragondolásokat.
Mi több, akár blaszfémiának is tekintheti valaki. Vérmérséklet kérdése. Székely Kriszta, a darab rendezője a Katona József Színházban (az előadást a 2017/2018-as évadban mutatták be, a szöveg a Színház folyóirat drámatárában jelent meg – A szerk.) ekképpen nyilatkozott az újdonsült Odüsszeiáról: „Az átírás valamelyest elemzi is a szöveget, új olvasatban értelmezi a történetet. Azt is szerettem volna, hogy a humora, bizonyos hangsúlyai a mai fül számára ismert szófordulatokká alakuljanak. Závada Péter felfrissítette, hangolta, szabadverssé formálta az eposz szövegét.”
Az átírás egyik legjellemzőbb eszköze a stílushiba erényként való felhasználása, így például a szándékos stílustörésé, azaz a mai, bizalmas kifejezések használata a komédiában. Penelopé így szól a kérőkhöz: „Hallgassatok ide, ti nemes kérők, kik évek óta / szerényen szólva is all inclusive ellátásban / részesültök, és a ház számlájára esztek és isztok.” „De szóljatok, ha tévedek. Benne van a pakliban.” Ugyanilyen stílusfunkciója van a hasonlatnak is: „[Odüsszeusz] mint a rocksztár, aki kedvenc Fender Stratocasterét / készül fölhúrozni, úgy idegezi föl könnyedén a halálos / hangszert.” Vagy: „Elég átlátszó csel, de Priamosz, Trója királya úgy / benyalja, mint a bélyeget.” „Mint a faék vagy a pattintott kőbalta, olyan primitívek. / Az oktalan állat ezekhez képest magfizikus.”
Változnak a műben az állandó jelzők is, például: Zeusz, a fennendörgő. A látszólagos patetizmus és bizalmas nyelvhasználat óriási kontrasztot teremt az átírt eposzban például akkor, amikor Pallas Athéné ekképp idézi apja szavát: „Lányom, nehogy egy szárnyas pofonnal be találjam / dönteni fogad kerítését.” Ugyanez a keveredés megtörténhet a szaknyelvi kifejezésekkel: „Nem látod, ahogy könnyeivel a homokos / fövenyt áztatja teste komplett folyadékháztartását / fölhasználva?” Az új, egyedi szó alkotása még eredetibbé teszi a művet. Nauszikaá így mesél: „És akkor mondom a csajoknak, hogy nauszikáljunk / kicsit.” Azaz anyaszült meztelenre vetkőznek és fürdenek. Odüsszeusz dicsérő hasonlata Nauszikaá szépségére ugyancsak sajátos: „Esküszöm, olyan szép vagy, mint egykor Déloszban / az a kivilágított trafóház, nem messze az Apollón- / oltártól.” Nauszikaá pedig a következőképpen jellemzi a partra vetődött Odüsszeuszt: „Mosdatlan macsó, szexi favágó, egye fene: homeless.” Ugyanakkor gyakran szerepelnek szövegrészletek az eredeti műből, Devecseri Gábor fordításában, Madách tragédiájából, sőt dalszövegrészletek is.
Nyelvi kavalkád, stílusbeli „háború” az egész mű.
Závada Péter a mű előszavában így összegez többek között: „A dramatikus alakok jellemének, viszonyainak pszichológiai realista ábrázolása helyett a költői leírás eszközével él [a mű], valamint gyakran használ mai, az antik szöveg kontextusától és regiszterétől eltérő metaforákat és hasonlatokat.” Az biztos, hogy az efféle szövegváltozatok teljességgel megosztják az olvasókat, illetve a színházlátogatókat: van, aki rajong érte és van, aki teljességgel elutasítja.
Georges Feydeau A balek (A hülyéje) című vígjátékát teljesen új nyelvi köntösben, azaz fordításban vitte színre a 2017/2018-as évadban nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház. A szövegváltozat szintén Závada Péternek köszönhető, valamint alkotótársainak, Bíró Bence dramaturgnak és Fehér Balázs Benő rendezőnek. A szerzők bevallása szerint ez gyakorlatilag egy parafrázis. A nyersfordítást vették alapul, de aztán a nagy részét újraírták. A stílus- és nyelvváltozatok kavalkádja és kincsesbányája lett így a mű, a szóhasználatbeli sokszínűség jellemzi. A komédia mottója – a sajátos humorát kiemelendő – a következő lehet: „Ezért is mondom mindig, hogy aki szeretőt tart, annak kell egy jó titkárnő, hacsak nem a titkárnő a szeretője.”
A balek (A hülyéje) egyik jellemző eszköze a meglepő, nagyon is mai hasonlatok alkalmazása.
Például egy sajátos szerelmi vallomás: „Amint megláttalak, kigyulladt a szívem, mint egy Barkas.” Az egyik főhős, Max őszinte mondata: „Egy hete követlek, mint valami értelmetlen protokollt.” „A nyomodba szegődtem, mint egy drón.” A törzsőrmester jellemzése a feleségéről: „Süket, mint a répa.” A pubertáskor tüneteitől szenvedő londiner siráma: „Olyan az arcom, kérem, mint egy műszerfal: tele van ilyen pulzáló vörös pöttyökkel.”
A feleség vallomása: „(Gustave-nak) minden mozdulatát úgy ismerem, mint egy garázskapu csapódását.” A félrelépő Gustave bocsánatkérése: „Olyan bűnbánó leszek, mint egy labrador, aki a WC-ből ivott…” Újabb vallomás: „Annyira szeretni fogom őt, hogy nem tud majd ellenállni nekem, mint egy diabetikus áfonyatortának…” És végül egy meghökkentő bejelentés: „Ne haragudj, Dimitri olyan itt, mint egy régi bútordarab. Van, hogy nem veszem észre, és ráfekszem.” Összességében némi polgárpukkasztó él és cél is van itt ebben a stílushasználatban.
Ugyancsak sajátos a műben a megnevezés, névadás: Lélekhorgászok Országos Szövetsége, Gerinctépő, zsírnyakú, zseb-Don Juan, zseb-Clooney, bér-Don Juan, megélhetési Casanova, zug-Casanova, Pickwick-Xanax.
Az eufemizmus, a szépítő körülírás erotikus példájának tekinthető a következő: „Mindent tudok! Te az én nejemmel políroztattad a hancúrléced.” Ugyane tárgyú utalás és sejtetés: „Egyszer volt egy normandiai szeretőm. Egyszer partra akart szállni rajtam.” Ez a tartalom és eszköz nem véletlen, hiszen (talán közismert) a mű alaptörténete a megcsalás időzítésén alapul.
És végül a legsikerültebb nyelvváltozatot Maggy, az angol szerető tört magyar nyelve adja: „Átjövök a csatornán, hogy téged találjalak, de kapok tengernyi betegség, ugrik róka vízbe…” „Szaladtam hozzád, ahogy a lábamon kifértem.” „Gustave, én úgy örülök! De mi ütődött beléd? Olyan lepődötten állsz, mint pislogó szemafor az éjszakában.” „Gustave! Akarsz meglátni meztelen ruhában? Levetkőzöm a sárga földig.” „Gustave, te nem akarod velem összeszűrni a levest.” „Ne segíts, ismerem az idézést. »Fülembe forró bolhát öntsetek…«” Eme utolsó példa Feydeau-nak az egyik művére, a Bolha a fülbe címűre történő utalás is, amely komplex, mivel egyben Ady Góg és Magóg fia vagyok én… verssora is benne rejlik.
Az újraírók, illetve -fordítók „kimaxolták” a nyelvi, stiláris, szóhasználati lehetőségeket a poentírozás, a helyenkénti abszurd humor jegyében.
Minya Károly
#nyelvműhely
Nyitókép: Ónodi Eszter (balra) Kirké és Nagy Ervin (jobbra) Odüsszeusz szerepében az Ithaka című színmű próbáján a Katona József Színházban. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
