2018-ban Závada Péter és Szabó-Székely Ármin Ithaka címmel egy igen újszerű Odüsszeiával jelentkezett. Ez egy fordításon alapuló mai átírás, sőt parafrázis. Mielőtt azonban a mű textusába belemélyednénk, érdemes az újrafordítás szükségességéről szólni, tudván azt, hogy sokan nem értenek ezzel egyet. Lelkük rajta!
Gondoljunk csak Shakespeare műveinek Nádasdy Ádám jegyezte új fordításaira vagy Parti Nagy Lajos Tartuffe-újraírására (a szöveg a Színház folyóirat mellékleteként 2006-ban jelent meg – A szerk.) – hogy csak e két szerzőt említsem. Nyilvánvaló, hogy ezek az új szövegek a 21. századi nyelvhasználattal könnyebben megragadják a befogadót (legalábbis egy rétegét), közelebb hozzák a művet, friss és lendületes, kortárs megszólalások. Természetesen a színházak és rendezők szabadon dönthetik el, melyik változatot veszik alapul a mű színrevitelekor.
A színházi ízlések is eltérők, és esetleg valaki pofonként is értékelheti az efféle újragondolásokat.
Mi több, akár blaszfémiának is tekintheti valaki. Vérmérséklet kérdése. Székely Kriszta, a darab rendezője a Katona József Színházban (az előadást a 2017/2018-as évadban mutatták be, a szöveg a Színház folyóirat drámatárában jelent meg – A szerk.) ekképpen nyilatkozott az újdonsült Odüsszeiáról: „Az átírás valamelyest elemzi is a szöveget, új olvasatban értelmezi a történetet. Azt is szerettem volna, hogy a humora, bizonyos hangsúlyai a mai fül számára ismert szófordulatokká alakuljanak. Závada Péter felfrissítette, hangolta, szabadverssé formálta az eposz szövegét.”
Az átírás egyik legjellemzőbb eszköze a stílushiba erényként való felhasználása, így például a szándékos stílustörésé, azaz a mai, bizalmas kifejezések használata a komédiában. Penelopé így szól a kérőkhöz: „Hallgassatok ide, ti nemes kérők, kik évek óta / szerényen szólva is all inclusive ellátásban / részesültök, és a ház számlájára esztek és isztok.” „De szóljatok, ha tévedek. Benne van a pakliban.” Ugyanilyen stílusfunkciója van a hasonlatnak is: „[Odüsszeusz] mint a rocksztár, aki kedvenc Fender Stratocasterét / készül fölhúrozni, úgy idegezi föl könnyedén a halálos / hangszert.” Vagy: „Elég átlátszó csel, de Priamosz, Trója királya úgy / benyalja, mint a bélyeget.” „Mint a faék vagy a pattintott kőbalta, olyan primitívek. / Az oktalan állat ezekhez képest magfizikus.”
Változnak a műben az állandó jelzők is, például: Zeusz, a fennendörgő. A látszólagos patetizmus és bizalmas nyelvhasználat óriási kontrasztot teremt az átírt eposzban például akkor, amikor Pallas Athéné ekképp idézi apja szavát: „Lányom, nehogy egy szárnyas pofonnal be találjam / dönteni fogad kerítését.” Ugyanez a keveredés megtörténhet a szaknyelvi kifejezésekkel: „Nem látod, ahogy könnyeivel a homokos / fövenyt áztatja teste komplett folyadékháztartását / fölhasználva?” Az új, egyedi szó alkotása még eredetibbé teszi a művet. Nauszikaá így mesél: „És akkor mondom a csajoknak, hogy nauszikáljunk / kicsit.” Azaz anyaszült meztelenre vetkőznek és fürdenek. Odüsszeusz dicsérő hasonlata Nauszikaá szépségére ugyancsak sajátos: „Esküszöm, olyan szép vagy, mint egykor Déloszban / az a kivilágított trafóház, nem messze az Apollón- / oltártól.” Nauszikaá pedig a következőképpen jellemzi a partra vetődött Odüsszeuszt: „Mosdatlan macsó, szexi favágó, egye fene: homeless.” Ugyanakkor gyakran szerepelnek szövegrészletek az eredeti műből, Devecseri Gábor fordításában, Madách tragédiájából, sőt dalszövegrészletek is.
Nyelvi kavalkád, stílusbeli „háború” az egész mű.
Závada Péter a mű előszavában így összegez többek között: „A dramatikus alakok jellemének, viszonyainak pszichológiai realista ábrázolása helyett a költői leírás eszközével él [a mű], valamint gyakran használ mai, az antik szöveg kontextusától és regiszterétől eltérő metaforákat és hasonlatokat.” Az biztos, hogy az efféle szövegváltozatok teljességgel megosztják az olvasókat, illetve a színházlátogatókat: van, aki rajong érte és van, aki teljességgel elutasítja.
Georges Feydeau A balek (A hülyéje) című vígjátékát teljesen új nyelvi köntösben, azaz fordításban vitte színre a 2017/2018-as évadban nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház. A szövegváltozat szintén Závada Péternek köszönhető, valamint alkotótársainak, Bíró Bence dramaturgnak és Fehér Balázs Benő rendezőnek. A szerzők bevallása szerint ez gyakorlatilag egy parafrázis. A nyersfordítást vették alapul, de aztán a nagy részét újraírták. A stílus- és nyelvváltozatok kavalkádja és kincsesbányája lett így a mű, a szóhasználatbeli sokszínűség jellemzi. A komédia mottója – a sajátos humorát kiemelendő – a következő lehet: „Ezért is mondom mindig, hogy aki szeretőt tart, annak kell egy jó titkárnő, hacsak nem a titkárnő a szeretője.”
A balek (A hülyéje) egyik jellemző eszköze a meglepő, nagyon is mai hasonlatok alkalmazása.
Például egy sajátos szerelmi vallomás: „Amint megláttalak, kigyulladt a szívem, mint egy Barkas.” Az egyik főhős, Max őszinte mondata: „Egy hete követlek, mint valami értelmetlen protokollt.” „A nyomodba szegődtem, mint egy drón.” A törzsőrmester jellemzése a feleségéről: „Süket, mint a répa.” A pubertáskor tüneteitől szenvedő londiner siráma: „Olyan az arcom, kérem, mint egy műszerfal: tele van ilyen pulzáló vörös pöttyökkel.”
A feleség vallomása: „(Gustave-nak) minden mozdulatát úgy ismerem, mint egy garázskapu csapódását.” A félrelépő Gustave bocsánatkérése: „Olyan bűnbánó leszek, mint egy labrador, aki a WC-ből ivott…” Újabb vallomás: „Annyira szeretni fogom őt, hogy nem tud majd ellenállni nekem, mint egy diabetikus áfonyatortának…” És végül egy meghökkentő bejelentés: „Ne haragudj, Dimitri olyan itt, mint egy régi bútordarab. Van, hogy nem veszem észre, és ráfekszem.” Összességében némi polgárpukkasztó él és cél is van itt ebben a stílushasználatban.
Ugyancsak sajátos a műben a
megnevezés, névadás: Lélekhorgászok Országos Szövetsége, Gerinctépő, zsírnyakú,
zseb-Don Juan, zseb-Clooney, bér-Don Juan, megélhetési Casanova, zug-Casanova,
Pickwick-Xanax.
Az eufemizmus, a szépítő
körülírás erotikus példájának tekinthető a következő: „Mindent tudok! Te az én
nejemmel políroztattad a hancúrléced.” Ugyane tárgyú utalás és sejtetés:
„Egyszer volt egy normandiai szeretőm. Egyszer partra akart szállni rajtam.” Ez
a tartalom és eszköz nem véletlen, hiszen (talán közismert) a mű alaptörténete
a megcsalás időzítésén alapul.
És végül a legsikerültebb nyelvváltozatot Maggy, az angol szerető tört magyar nyelve adja: „Átjövök a csatornán, hogy téged találjalak, de kapok tengernyi betegség, ugrik róka vízbe…” „Szaladtam hozzád, ahogy a lábamon kifértem.” „Gustave, én úgy örülök! De mi ütődött beléd? Olyan lepődötten állsz, mint pislogó szemafor az éjszakában.” „Gustave! Akarsz meglátni meztelen ruhában? Levetkőzöm a sárga földig.” „Gustave, te nem akarod velem összeszűrni a levest.” „Ne segíts, ismerem az idézést. »Fülembe forró bolhát öntsetek…«” Eme utolsó példa Feydeau-nak az egyik művére, a Bolha a fülbe címűre történő utalás is, amely komplex, mivel egyben Ady Góg és Magóg fia vagyok én… verssora is benne rejlik.
Az újraírók, illetve -fordítók „kimaxolták” a nyelvi, stiláris, szóhasználati lehetőségeket a poentírozás, a helyenkénti abszurd humor jegyében.
Minya Károly
#nyelvműhely
Nyitókép: Ónodi Eszter (balra) Kirké és Nagy Ervin (jobbra) Odüsszeusz szerepében az Ithaka című színmű próbáján a Katona József Színházban. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
