Ám ha néhány tömbbel tovább sétálnak, mögöttük marad a rendbehozott környezet és egy egészen más havannai óvárosba jutnak, ahol a kátyúkkal teli utcák két oldalán tönkrement, kopott épületek sorakoznak és a történelmet nem újjáteremtik, hanem hanyatlásként élik meg ma is. Az emberek itt lerobbant lakásokban élnek, spártai kormányüzletekben kapják meg havi fejadagjaikat, és olyan állami boltokban vásárolják meg italaikat, amelyekben a bort régi vizesüvegekben szolgálják fel.
A havannai óváros két élesen eltérő arculatával nemcsak a kubai turizmus központja, hanem a város problémáinak a megtestesítője is. A spanyolok a Havannai-öböl partján 1519-ben alapították a mai fővárost, amelynek központja mindmáig szinte érintetlen, ám az ott található több ezer régi épület elhanyagolt állapotban van, és a kormány nem képes biztosítani megőrzésüket.
Az idő és az enyészet harcában az utóbbi áll győzelemre, eltekintve az Öreg Havanna egy részétől, ahol 350 épületet restauráltak. Az igen elismerő visszhangot kiváltó felújítást Eusebio Leal várostörténész irányította. Leal társaival együtt már 1967-től kampányolt ezért. Erőfeszítésük attól fogva hozott igazi eredményt, hogy Fidel Castro elnök 1994-ben őt nevezte ki a régi városközpont felújítására létrehozott állami vállalat vezetőjévé. Erre a célra a turisták által a helyszínen elköltött pénzt forgatták vissza.
Leal a Reutersnek nyilatkozva a Old Havannáért folytatott harcot "egy utópia védelmezésének" nevezte. Elmondta, hogy tavaly 20 millió dollárt használhatott fel erre a célra, miután az óvárosban félmillió turista fordult meg. Ez persze igen kevés a tényleges szükséglethez viszonyítva. A restaurálás előtt készített tanulmány szerint ugyanis a régi városközpont 3,4 négyzetkilométerén található négyezer épület szinte mindegyike történelmi értékű - ám leromlott állapotban van.
Havanna az építészettörténet valóságos kincsestára a koloniális stílustól a modernig terjedő házaival, amelyeknek legtöbbike tatarozásra szorul - nem egy már össze is dőlt. Az Ike hurrikán 2008-ban 67 épületet döntött romba, jelezve, hogy mi történhet, ha egy igazán pusztító trópusi vihar csap le a kubai fővárosra. A fő problémát az jelenti, hogy a kubai forradalom 1959-es győzelme után, amely kommunista államot teremtett a szigeten, elhanyagolták a fővárost, azon belül pedig a régi épületek karbantartását.
Leal szerint a kormánynak többek között azért nincs pénze arra, hogy többet tegyen, mert az amerikai embargó következtében Kuba több mint 50 éve gazdasági-kereskedelmi háború közepette él. Ugyanakkor szerinte a forradalom megóvta a történelmi Havannát a kubai kapitalistáktól, akik az óvárosban is modern új épületeket akartak emelni.
Az Öreg Havanna restaurálására szóló összegek mintegy 6 százalékát az ENSZ biztosította, de Bernd Herrmann, a Cuba Real Tours nevű svájci tulajdonú utazási ügynökség igazgatója szerint többet lehetne tenni, ha a kormány nagyobb külföldi magánberuházást engedélyezne. A szakember szerint Kubába sok külföldi látogat el - 2009-ben 2,42 millió volt a számuk -, de a nem kielégítő idegenforgalmi infrastruktúra és gyenge szolgáltatások miatt kevesen térnek vissza közülük a szigetre.
A Miami városában működő Floridai Nemzetközi Egyetem, illetve Julio César Pérez Hernández kubai építész is külön terveket dolgozott Havanna történelmi központjának megmentésére, ám a gazdasági válság körülményei között a kormány számára ma a lakosság élelmezése a fő probléma, nem a múlt megőrzése.
Leal tervének szociális vonatkozásai is vannak, iskolák és klinikák rendbehozatala és 16 hotel felépítése is szerepel benne - ám az Öreg Havanna lakói úgy érzik, hogy ők valahogy kimaradtak mindebből. Ahhoz, hogy ők is pénzt szerezhessenek a turistáktól, arra kényszerülnek, hogy illegálisan adjanak el nekik szivarokat vagy lakásukba hívják őket ebédre. Old Havanna felvirágzik, de ők nem.
