Mennyire változott a közönség elvárása az elmúlt években egy múzeummal szemben?
A látogatók folyamatos párbeszédet várnak, az interakció ma már nem afféle kuriózum, hanem alapvetés. Fontos, hogy egymást inspirálva vessünk fel és fejtsünk ki témákat. Nagyon szerencsés a profilunk, hiszen mi a mindennapok múzeuma vagyunk. A tárgyi és szellemi kultúra jelentős része belefér a vendéglátás vagy kereskedelem kategóriájába, lényegében nincs az életünknek olyan szelete, amelyhez ne tudnánk hozzászólni.
Nagyon tágan értelmezik ezeket a kategóriákat.
Bolondok lennénk ezt a kiváló adottságot nem kihasználni! Hiszen mi az, ami nem kereskedelmi téma? Felmerült, hogy az emberkereskedelmről is készítsünk egy kiállítást; ez is igen tágan értelmezhető, hiszen például a cselédsors vajon nem illik-e ebbe? Ráadásul nagyon szerencsés, hogy az épületnek számos kiállítótere van: a húsz négyzetméteres helyiségektől a száz négyzetméteres teremig minden zegzugot - például a folyosókat is - igyekszünk kihasználni.
Virulensnek kell lennünk, és ismernünk kell azt az üzletágat, amely a múzeumunk profilját jelenti.
Mondok egy példát: tavaly volt ötvenéves a Magyar Szállodaszövetség, a kétnapos jubileumi rendezvényükre készítettünk egy historikus kiállítást, amely a következő években vándorkiállításként azokba az intézményekbe jut el, ahol a diákok vendéglátást tanulnak. A téma az utcán hever, nekünk csak észre kell vennünk.
Az évfordulók adottak, de milyen más szempontok alapján állnak össze a kiállításaik?
Számos összetevője van, de az évfordulók mindig jó alkalmat kínálnak: most is van egy tárlatunk a százéves Gellért Szállóról. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy mire akad pályázati pénz. A költségvetésünk nem tenné lehetővé, hogy ennyi időszaki kiállítást készítsünk, ezek többsége pályázati pénzből valósul meg.
A Fürdőélet a Nagy Háborúban is egy évfordulós kiíráson nyert forrásból készült. Erre a tárlatra egy gyűjtő házaspár - amelynek a hölgy tagja évtizedekig dolgozott ebben a múzeumban igazgató-helyettesként - bocsátotta rendelkezésünkre a saját gyűjteményét, kutatásait. Nem újkeletű az együttműködés, néhány évvel ezelőtt a Gulyáságyú és rohamsisak című kiállításunk ? amely azóta is járja az országot - ugyancsak az ő gyűjteményükből készült. A témában számos konferenciát tartottunk, és kiadványaink is megjelentek.
Mindig érdemes személyes történetek mentén elindulni?
Ma egy kiállítást legjobban egy sztorival lehet eladni. Ha egy téma felgöngyölítéséhez személyes interjúkat készítünk, akkor az adattárunk is folyamatosan gyarapszik. A handletól a grand caféig című, nemrég nyílt időszaki kiállításunk a zsidók szerepét vizsgálja a vendéglátásban az emancipációs törvényt megelőző és azt követő időszakban; ezt a MAZSÖK pályázatán elnyert pénz tette lehetővé.
Itt is a személyes történetek izgalmasak: a Goldberger család sorsa vagy egy kávéházas sztori. Úgy készítettük el a tárlatot, hogy utazó kiállítás lehessen belőle, és az ország különböző részein kiegészíthessük helyi történetekkel. Így működik a Szódavíz, egy magyar kultuszital elnevezésű kiállításunk is, ami tizenöt éve járja az országot, állítom, ez rekord.
A tavalyi év egyik sikertörténete Ez sör! kiállításunk,
amely a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeummal közös munka. Nem úgy közös, hogy mi, a nagy fővárosi intézmény bevettük a kis vidéki múzeumot a buliba, hanem valóban közös munka, és erre hallatlanul büszke vagyok. Tavaly öt utazó kiállításunk volt ? négy az országban, egy pedig Erdélyben. Ez utóbbi fontos misszió, lényegében ingyen csináljuk.
Mekkora a múzeum saját gyűjteménye?
Csaknem ötszázezer tétel tartozik a múzeum állományába. Tizenhatan dolgozunk az intézményben. Nagyképűségnek tűnhet, mégis állítom: mi vagyunk a legvirgoncabb, vagy ha úgy hivatalosabb, a leghatékonyabb múzeum. Igyekszünk magunkat megmutatni a fővárosban, vidéken és határainkon túl, kutatómunkát végzünk, köteteket adunk ki, a digitalizálásban is élen járunk.
Sokszor beszélt arról, hogy egy múzeumban elengedhetetlen a közösségi élet, nem lehet este hatkor bezárni. Erről szól a KULTEA?
Én ebben hiszek, és ezt a közönségünk is visszaigazolja. Évek óta rendkívül népszerűek a borestjeink, idén pedig több új sorozatunk indul. Az Üljünk le egy szóra - vendéglátás felsőfokon a cukrász-estek mintájára a jeles vendéglátós családok képviselőit hívja beszélgetésre. A filmarchívummal együttműködésben indul egy filmes sorozatunk a két világháború között forgatott alkotásokból. Fontos számunkra a zene: jazz, etno és világzenei koncertek is helyet kapnak nálunk, és a könyvbemutatók mellett verses esteket is szervezünk.
Az elmúlt tizenöt évben kétszer költözött a múzeum. Belakták ezt az óbudai helyet?
Abszolút, és ki is nőttük, ezért tervünk is van a bővítésre. A fészer helyére már megterveztük az új múzeumi szárnyat, ennek idén elkészülnek a kiviteli tervei, és bízom benne, hogy jövőre megépülhet. Pénz kérdése. Égető szükségünk lenne nagyobb múzeumpedagógiai térre, a foglalkozásaink szárnyalnak, nem győzzük kielégíteni az igényeket. Minden terünk maximális kihasználtsággal működik. Ahol bejönnek a látogatók, az egykor Krúdy által lakott, mára befedett udvar egyszerre kényeztető, közlekedő, közösségi és kiállítási tér. Vagyis 4K.
Milyen kiállításokat terveznek az idei évre?
Említettem a vendéglátós dinasztiák sorozatot, ennek első estjén a Kaltenberg Sörházat működtető Papp családról lesz szó, és ehhez tervezünk egy kis kiállítást is. A Magyar Fotóművészek Világszövetségével együttműködésben készült idén a Vásárolunk tárlat, őszre pedig egy újabb közös pályázatot tervezünk fotósoknak játék témában.
Régi álmom, hogy Budapesten - a múzeumunk filiájaként - létrehozzunk egy játékmúzeumot, hiszen rengeteg anyagunk van.
Március 21-én nyílik egy nemzetközi kiállításunk, amely ugyancsak a játékosság témáját veti fel a gasztrofotók vonatkozásában. Fogadunk vidéki múzeumokból is kiállításokat, májusban a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeum és Műhely Rodolfó-kiállítása érkezik hozzánk. Idén 150 éves a magyar kártya, ennek apropóján szeptemberben tervezünk egy tárlatot, de megemlékezünk Gerbeaud Emil halálának századik évfordulójáról is. A Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.-vel közösen megpróbáljuk újraéleszteni a Lukács Gyógyfürdő és Uszoda galériáját kortárs anyagokkal, szóval ötletünk van bőven.
Nyitókép: Szász Marcell
