Ezen a szerzői esten négy műve hangzott el, három hangszeres, egy vokális. Számomra egységes, lírai portré bontakozott ki a különböző korszakokból felhangzó darabok alapján. Milyen szempontok szerint választott? Az elhangzott művek tekinthetők-e az eddigi életmű keresztmetszetének?
A választást nagyrészt determinálta Huszár Lajos kollégám és barátom már korábban megszilárdult programja: ahhoz illeszkedő művek kerültek a műsorba, figyelve arra is, hogy egyes előadók szerepelhessenek mindkettőnknél. Így aztán nem feltétlen reprezentatív keresztmetszetnek, de mindenképpen többoldalú ?szeletnek? vélem.
Milyen szerepet játszik egy-egy hangszer a mű születésében? Már a keletkezéskor tudja, hogy fuvolára, cimbalomra vagy más hangszerre komponálja a darabot?
Többnyire tudom. Szólóműveknél vagy vonósnégyesnél nyilván: mondhatni ez a kiindulópontja a voltaképpeni feladatnak; de előfordult már kamaraegyüttesre képzelt kompozíciónál, hogy csak a munka közben kristályosodott ki. Pala című darabomnál még utólag is módosítottam a hangszerelésen. Olyan is volt, hogy alternatív hangszerhasználatban gondolkoztam (Vadrepce, Sinphon), és írtam már át darabom egyik hangszerről egy másikra.
A művek felhangzása előtt a szerzők rövid ismertetőt tartottak a közönségnek. Mennyire szükséges vájtfülűnek lenni, azaz a zeneelméleti részét is érteni, abban eligazodni a hallgatóknak, hogy élvezhessék az előadást?
Az elméleti síkon jártasabb hallgatóknak bizonyára többletfogódzót jelent, ha analitikus jelleggel előzetesen elmélyedhetnek, ám az ilyes felkészültség híján lévők számára is lehetséges felvillantani olyan mozzanatokat, amelyek könnyebbé, tisztábbá, vagy éppen érdekesebbé, élvezetesebbé teszik az adott mű befogadását. Mi a közönség ezen utóbbi rétegét céloztuk meg bevezetőinkkel. Természetesen nem biztos, hogy ez minden koncerten egyformán működik. Ott, ahol antológia jelleggel, több szerző mutatkozik be egy-egy darabbal - ilyen a kortárs zenei fesztiválok eseményeinek javarésze -, nem feltétlen szerencsés. Ellenkező esetben egy szerzői, kettős szerzői estnek a személyességéhez is hozzájárulhat, a szakmai információkon túlmenően.
Az énekes előadásban Kosztolányi Dezső versek töredékeire írt zenét hallhattunk: a zongorakíséretes tételpárt ? szokatlan módon ? nem önálló versek alkották. Kosztolányi világa mennyire rokon a zeneszerzőével, és miért ezt a formát választotta?
Hogy rokonságnak tekinthetem-e, nem tudom, illetve nem merem kijelenteni. Kosztolányi egész életműve - tehát mint író, költő, műfordító, újságíró és nyelvvédő - az abszolút első számomra irodalmunk lenyűgöző óriásokban nem szűkölködő örökségéből.
A ?kísérleti? forma pedig - vagyis az, hogy nem két vers alkot egy-egy daltételt, hanem több költemény kivágatait rendeltem egymáshoz hangulati-tartalmi képzettársítás logikája mentén - határozottan izgatott. Úgy gondolom, a megzenésítés ilyen fokú szabadságot olykor megenged a zeneszerzőnek. Nem ugyanezzel a módszerrel, de egyedi megformálással a jövőben is élnék.
Kiváló előadókat hallhattunk: Meláth Andrea énekművészt, Szalai András cimbalomművészt, aki maga is zeneszerző, Varga Laura fuvolaművészt, Alszászy Gábor zongoraművészt, és a fiatal tagokból álló, de már nagyhírű Accord vonósnégyest. Gondolom, a zeneszerzőnek külön öröm, ha kiváló előadók interpretálják műveit?
Ha visszatekintek közel három évtizedes zeneszerzői tapasztalataimra, alapvetően nincs okom panaszra, az esetek jó háromnegyed részében hálás lehettem a gondos és értő előadóknak. Ennek tükrében - s így nem lebecsülve a ?múltbélieket? - bátran állíthatom, ilyen magas szinten csak egészen ritkán hallhattam vissza a darabjaimat, amiért külön köszönet minden résztvevő muzsikusnak!
Vonósnégyesét jelentősen átkomponálta, így mintegy új művet hallhattunk, s elmondta, kedvenc műfaja, tehát várható egy következő?
Már egy ideje ?gomolyog? bennem egy következő - az is lehet, kettő? - kvartett, de nem siettetem körvonalazását, még érlelődjön.
Egy zenetudományi konferencia programján is találkozunk a nevével ? mondana erről is pár szót?
Olyan zeneszerzők állnak a középpontban, akiknek valamilyen évfordulóját, illetve születésnapját ünnepeljük az idén. Engem a 70 esztendős Dubrovay Lászlóval kapcsolatban kértek fel, írásom az ő pályájának közelmúltjára fókuszál.
Készítette: Csanda Mária
