Nagy befolyással bíró, alternatív művészeti csoportosulások már a 70-es évektől szerveződtek itthon, elég, ha csak az úttörő Vajda Lajos Stúdió munkásságára gondolunk. A ?többen erősebbek vagyunk? elvet követve alakult meg két éve az A csoport is, mely többek közt olyan, pályája elején álló fiatal tehetséget gyűjtött össze, akinek nincs lehetősége galériákban kiállítani.
?Egy nyitott, sokszínű, aktív, folyamatosan bővülő ? jelenleg 15 tagból álló ? művészeti csoport vagyunk. Aki egyszer kiállít velünk az a csoport tagjává válik? ? meséli Diána, aki sosem szerette az alkotásokat egy-egy tematika köré határolni, így mindenkitől azt kéri, hogy az általa szervezett kiállításokra a legfrissebb festményeivel érkezzen. ?Olyan, mintha a saját lakásomat rendezném be újra és újra?, a dolog különlegessége pedig az, hogy az alkotók ezen képei sosem lesznek többet ilyen formában, egy helyen láthatóak.
Március 20-ig például a Kazinczy utca egy kultikus vendéglátóhelye, a 400 bár fogadta be a csoport tagjainak absztrakt, illetve szürrealista-szimbolista műveit. A két stílus ? mint kiderült ? jó hatással van egymásra. ?Tőlem szürrealista-szimbolista alkotásokat láthatnak a látogatók ? ez az a forma, mellyel leginkább meg tudom fogalmazni azokat a problémákat, gondolatokat, melyek foglalkoztatnak. A jelenlegi műveim például fricskaként szolgálnak az emberek között fellépő érdektelenség, elidegenedés és énközpontúság ellen? ? mondja Diána, aki éppen azon fáradozik, hogy pályázatok útján össze tudjon gyűjteni egy műteremre való összeget.
Bozi Anna kiállításon szereplő képein nincsenek alakok, sem figurák, ő ugyanis a színekkel, azok intenzitásával, kontrasztjával mesél el egy-egy belőle kikívánkozó történetet, vagy érzést. Így a maró fájdalmat, az örömöt, a vágyat, vagy azt a nyugtalanságot, amelyet a társadalom jelenlegi zavarodottsága kelt benne. Sokan mondják, hogy absztraktot bárki képes festeni, ez abban az értelemben igaz is, hogy ?a mű talán esztétikailag nem lesz kifogásolható, mondanivalójában azonban igen felszínes marad?. Az absztrakt festő folyamatosan gondolkodik, alkotás közben leás a lelke legmélyebb bugyraiba, ?nekünk ugyanis nem áll rendelkezésünkre egy arc, melyre kivetítjük mindezeket?. Anna szerint ez állandó szembenézést jelent önmagunkkal, a félelmeinkkel, és a nehéz pillanatokkal.
Filákovity Radojka
