Amikor 1945-ben az amerikaiak kiszabadították, Wiesenthal már megjárt 12 koncentációs tábort, és felesége kivételével valamennyi családtagját elveszítette. Azonnal hozzálátott dokumentációs központjának megszervezéséhez. Mivel álmatlanság gyötörte az átéltek miatt, elkezdett bélyegeket gyűjteni. Orvosa válaszút elé állította: vagy rendszersen szed tablettákat, vagy hobbit talál magának. Hobbijának ugyanolyan szenvedéllyel hódolt, mint ahogyan a munkáját végezte és hamarosan ismertté lett bécsi filatelista körökben.
Legnagyobb sikerénél is állítólag szerepet játszottak bélyegek. Úgy tudni, hogy bélyeggyűjtők segítségével bukkant 1953-ban Argentínában Adolf Eichmann nyomára, akit azután az izraeli titkosszolgálat a Wiesenthaltól kapott információk alapján rabolt el, s akit 1961-ben Jeruzsálemben halálra ítéltek.
Bélyegalbumaiban Wiesenthal azonban egészen más témát dolgozott fel: kelet-európai szülőhazáját, Galíciát. A hosszú időn át Oroszország és Ausztria-Magyarország közt felosztott Galíciában orosz, osztrák és magyar bélyegek egyaránt forgalomban voltak. Wiesenthal nem elégedett meg egyes példányokkal, egész sorozatok beszerzésére törekedett. Hacsak módja volt rá, valóságos bélyeg-térkép révén igyekezett Galíciát bemutatni oly módon, hogy egyes bélyegek más és más postai bélyegzővel ellátva kerültek albumaiba.
Karl Louis, a wiesbadeni Köhler aukciósház munkatársa szerint Wiesenthal bélyeggyűjteménye mindenek előtt kultúrtörténeti és esztétikai jelentőséggel bír. A gyűjtemény összértékét mintegy 350 ezer euróra (mintegy 97,4 millió forintra) becsülik, ami filatelista körökben távolról sem rekordgyanús. Elvégre a saját állítása szerint legrégibb német aukciósháznál, Köhlernél kelt már el egyetlen bélyeg mintegy 305 millió forintnak megfelelő összegért, az amerikai Boker-gyűjtemény pedig 9,7 milliárd forintnyi márkáért talált gazdára.
A Wiesenthal bélyeggyűjtemény árverését október 27-re tűzték ki és a katalógust már nyomják. Az aukciós ház nagy érdeklődésre számít. Kelet-Európában ugyanis sok tőkeerős bélyeggyűjtő él, akik szeretnék visszaszerezeni azt, ami a hidegháború éveiben Nyugatra került. No és természetesen Wiesenthal csodálóira is számítanak, akiket életművének ez az arculata is érdekel.
(Múlt-kor/MTI)
