Elcsípett gyöngyszemek - TÓTH KRISZTINA: HAZAVISZLEK, JÓ?

Tóth Krisztina

Ritkán fordul elő, hogy kortárs magyar írótól két új könyv is napvilágot lásson fél éven belül. Tóth Krisztina legutóbbi, vékony, ám annál sűrűbb verseskötete, a Magas labda az idei Ünnepi Könyvhét egyik újdonsága volt, most pedig már itt a legújabb könyve. Ebben az utóbbi esztendőkben született tárcanovellákból és publicisztikákból olvasható 50 írás, öt fejezetbe rendezve, tehát nem a megjelenés időrendjében, hanem átgondolt szerkesztésben: úgy, ahogy "rímelnek" egymásra.

 

Tóth Krisztina nyitott szemmel jár-kel, metrózás közben például hihetetlen beszélgetéseket csíp el. Teljes világot tud összerakni a metróban véletlenszerűen összeverődött, sokféle figurából és ottani helyzetekből. Az egyik ilyen írása például az öreggel, akinek a volt felesége hűtéséről kell gondoskodnia, a fiatal párral, a hajléktalannal és a kisfiúval, aki éppen elveszíti a tejfogát, pár oldal csupán, ám érezzük a szagokat. Sőt: mintha már az elejétől mi magunk is ott lennénk, s mintha számunkra is tétje lenne annak, hogy a többiekkel együtt keressük a kisfiú kiesett tejfogát.

 

Mivel költőről, tehát sűrített, metszően pontos fogalmazáshoz szokott alkotóról van szó, sokszor egy-egy mondat, rövid párbeszéd is képes kész figurát elénk varázsolni. Közben minden írásában ott van a szerző, aki saját magán átszűrve írja meg a sokfelé látott helyzeteket, elcsípett beszélgetéseket. De fordítva is igaz: a személyes élményeit is képes általános érvényűként elénk tárni. Sok szülőnek segíthetne például az a humor, ahogyan ő a fia szobájában lévő káoszhoz és a rendrakáshoz közelít, majd képes mindezt lenyűgöző megértéssel zárni.

 

Tóth Krisztinára kíváncsiság, remek dramaturgiai érzék, tömörítő-képesség és líraiság jellemző, teljes világot tud érzékeltetni pár oldalon. Ott van például az a tárca, amelyben három fiatal, 20 év körüli fiúval találkozik a reptéren. Kiderül, hogy Észak-Finnországba mennek dolgozni. Nem tudnak finnül, fogalmuk sincs, mi fogadja őket ott, mégis elmennek. A teljes ismeretlenbe. Méghozzá hosszú távra szóló szerződéssel, 15 évre! Közel annyi időre, mint amennyit eddig éltek...

 

Vagy ott van a torokszorító Szólánc, amely egy vonatúton történt, az olvasóban is gyomorremegést kiváltó esetet ír le, amely dermesztő kép a mai Magyarországról. Van néhány kivétel, de a legtöbb írást finom humor szövi át, s ez igazi erény: Tóth Krisztina képes humorral közelíteni szinte mindenhez. Igaz, talán csak így lehet. Mert másképp csupán belefásulni, sőt: belepusztulni lehetne mindabba, amit tapasztal az, aki nyitott szemmel és füllel járkál.