Januártól vette át a Nemzeti Kulturális Alap vezetését. Látja már, hogy mit vállalt?
Úgy hiszem, igen. Korábban önkormányzati pályázóként volt rálátásom a rendszer működésére, mélységében az elmúlt időszakban ismertem meg.
Miért vállalta a megbízatást?
Egyrészt megtisztelőnek tartom Kásler Miklós miniszter úr felkérését, másrészt azt gondolom, hogy amit Óbudán tizenhárom év alatt felépítettünk – elsősorban a kultúra területén –, az biztosít annyi tapasztalatot, amely elegendő, hogy azt mondhassam: jó szívvel vállalom. Szép feladat a magyar nemzeti kultúrát szolgálni. Felelősség.
Huszonhét éve működik a szervezet. Időről időre vita tárgyát képezi, hogy jelen formájában szükség van-e rá, a megszüntetése is többször felmerült. Ön miként látja az NKA szerepét a magyar kulturális életben?
Szerintem az NKA stabil szereplője a magyar kultúrafinanszírozásnak. Éppen nemrég lapoztam át a szervezet megalakulásának húsz- és huszonöt éves évfordulóján megjelent kiadványokat, amelyekben a korábbi elnökökkel készült interjúkat is közöltek. Nagyjából az rajzolódott ki, hogy mindegyikük fontos értékként tekint az NKA működésére, hiszen – ahogy Fekete György alapító fogalmazott – ha nem lenne, számos produkció nem jöhetne létre. Az NKA működése elengedhetetlen a magyar kultúra számára.
Mennyiben más az alap által nyújtott támogatás, mint az egyéb minisztériumi, önkormányzati források?
A szervezetben működő kuratóriumok összeállításánál a szakmaiság meghatározó. Egy minisztériumi döntésnél – természetesen – mérlegelni kell kultúrpolitikai szempontokat is, az NKA e tekintetben más. Mindig is más volt.
Itt nem jelennek meg politikai szempontok?
Ezt nem állítanám, hiszen egyes kollégiumi tagoknak a döntéseknél lehetnek kultúrpolitikai szempontjai is, de abban biztos vagyok, hogy elsődleges a szakmai diskurzus.
Rendre jóval több pályázat érkezik, mint amennyit a szervezet támogatni tud. Ha több pénz lenne, az éppúgy kevés volna?
Folyamatosan bővül a rendelkezésünkre álló forrás, az elmúlt években csaknem egymilliárd forinttal nőtt a szétosztható támogatás. Idén mintegy tízmilliárd forinttal gazdálkodik a szervezet. A Covid okozta rendkívüli helyzet miatt komoly elvárás nehezedik az NKA-ra, hiszen egyéni és intézményi szinten egyaránt segítséget remélnek tőlünk.
Elődje, Lőrinczy György tavaly hangsúlyozta, hogy az NKA nem nyújt segélyt, legfeljebb munkalehetőséget teremt.
Ebben teljes mértékben egyetértünk. Egyébként a működésünket szabályozó törvény sem ad erre lehetőséget. 2020-ban azonban olyan pályázatokat írt ki az NKA, amelyek a pandémiás helyzetben is megvalósíthatóak voltak. Nem támogathatunk működési költségeket, de egyes kiadások, például a bérleti díj nálunk is elszámolható.
Tavaly nyáron már ennek megfelelően írták ki a pályázatokat, ám akkor még nem látszott, hogy hosszútávra kell erre berendezkedniük.
Februárban állnak fel az új összetételű kollégiumok, ők döntenek majd az új pályázati kiírásokról, addigra eldőlhet. Meglátjuk, hogy az otthoni alkotómunkán és online megjelenéseken túl az idei év második fele mennyire ad lehetőséget személyes részvétellel zajló programokra.
A pályázati kiírásokról a kollégiumok önállóan határoznak?
Teljes mértékben az ő hatáskörükbe tartozik. Ha a személyes véleményemre kíváncsi: úgy látom, az intézmények és a közösségek egyaránt jelentős veszteségeket éltek át az elmúlt időszakban, éppen ezért szerintem a kiírásoknak a helyi közösségek megerősítését kellene szolgálniuk. Mindig is úgy gondoltam, hogy a legfontosabb a közösségépítés, és ennek legjobb eszköze a kultúra. Az NKA-nak komoly szerepe van a helyi közösségek megerősítésében Magyarországon és a határon túli magyar régiókban.
Bár alapvetően ez is a kuratóriumok hatásköre, rendre felmerülő kérdés, hogy érdemes-e minél több pályázónak akár a kértnél kisebb összeget adni, vagy inkább csak néhánynak, de számukra biztosítani az igényelt forrást.
Mindkét finanszírozási koncepció megvalósulhat. A jelenlegi helyzet e tekintetben is rendkívüli, szerintem most érdemes lenne minél több pályázót támogatni.
Mikor írhatják ki az új pályázatokat?
A kollégiumi elnökökre a Bizottság már megtette a javaslatokat, miniszter úr jóváhagyására vár. Szerintem február végén-március elején megjelenhetnek az első pályázati kiírások, szorgalmazni fogom, hogy minél hamarabb forráshoz juthassanak a szervezetek. Egy törvénymódosításnak köszönhetően lerövidül az adminisztrációs folyamat.
Hosszútávú folyóirat-támogatási konstrukció kidolgozását kezdeményezte.
Korábban is írt már ki az NKA hároméves támogatásra szóló pályázatot. Erre az évre egyéves folyóirat-támogatási pályáztatásra van lehetőség, és elvi döntés született a hosszútávú, hároméves finanszírozás lehetőségéről. Ez biztonságot, kiszámíthatóságot jelent, amely most különösen fontos a kulturális szférában dolgozók számára.
Más területen is indokolt lehet a hosszútávú finanszírozási lehetőség bevezetése?
Igen, erre az NKA-törvény lehetőséget ad, annyi a kikötés, hogy az éves költségvetés húsz százalékát nem haladhatja meg az éven túli kötelezettségvállalás mértéke.
Érdemes-e újragondolni a struktúrát, a finanszírozás rendszerét?
Ez ügyben megvárnám, míg az új kollégiumok megkezdik a működésüket, és a vezetőkkel közösen megvitatjuk ezeket a szempontokat. Szerintem érdemes lenne kivinni a kultúrát a közterekre, hogy minél többek számára elérhető legyen, másrészt – mint említettem – örülnék, ha a döntések a közösségépítést szolgálnák. A Covid az emberi kapcsolatokban is iszonyatos kárt okozott. Nagyon fontos, hogy ezeket az emberi kapcsolatokat – a kényszerű bezártság elmúltával – újra megélhessük. Éppen ezért jelentős a helyi közösségek szerepe, amelyek átsegítik az egyéneket is az efféle válságokon. Ennek kiváló eszköze a kultúra, és annak bármely megjelenési formája.
A „köztérre vitt” kultúra felveti a kérdést, hogy érdemes az NKA-nak elsősorban a magaskultúra támogatására törekednie?
A kollégiumok tagjai pontosan tudják, hogy mi az, ami támogatásra érdemes. Másrészt én elég tágra nyitnám a támogatottak körét, nem mennék bele a sokat vitatott „magaskultúra” kérdéskörbe, a közösségépítésnek nálam nincsenek műfaji határai. Kodály Zoltán mondta: „A kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának. Csak az a miénk igazán, amiért megdolgoztunk, esetleg megszenvedtünk.” Ebben látom elsősorban az NKA feladatát és szerepét.
Automatikusan meghosszabbították a korábbi elszámolási időszakokat, ezt meddig halaszthatják?
Akad pályázat, amelynek a teljesítési határideje két év. Ha ismét lesz lehetőség színházi előadások, koncertek megtartására, akkor nyilván a művészek is igyekeznek majd mielőbb teljesíteni a vállalásaikat.
Van olyan szegmense a kultúrának, amely Ön szerint különösen megsínylette a helyzetet?
Szerintem a kulturális területen mindenki megsínylette, inkább azt látom, hogy vannak, akik könnyebben feltalálták magukat az online térben, esetleg érdekes új irányokba nyitottak.
Vannak hosszútávú célkitűzései?
Egyelőre korai lenne ilyesmit megfogalmazni, a már említett közösségépítési törekvést azonban ide sorolom. A szubszidiaritás elvét érdemes szem előtt tartani: amit helyi szinten meg tudnak valósítani, azt engedni kell; az önkormányzat vagy az állam beavatkozására akkor van szükség, ha valamit helyi szinten már nem tudnak kivitelezni. A Covid miatt azonban az államnak a korábbinál jelentősebb szerepet kell vállalnia, hiszen egyéni és intézményi szinten is nagy a baj. Az NKA-nak is reagálnia kell erre a helyzetre, és e tekintetben a jogszabály kellő rugalmasságot biztosít. Bízom benne, hogy a munkámmal segíthetek megtalálni azokat az utakat, melyek a hagyományos pályáztatás mellett új irányokat is kijelölhetnek.
Fotók: Hartyányi Norbert / Kultúra.hu
