Elegáns entreé ? AMADINDA 4+1

Rácz Zoltán, az együttes vezetője, a magyar kortárs zenei előadóművészet egyik emblematikus alakja némileg szabadkozva mondta el a közönségnek a koncert előtt, hogy két és fél évvel ezelőtt elhatározta, hogy műsorra tűzi Kerékfy Márton diplomakoncertjére készült művét, ahogy maradandó értéknek tartotta a fuvolás Győri Noémi diplomahangversenyére készült művet, és így állt össze végül az egész műsor. Sajnos Rácz két éven át hiába várta, hogy az Editio Musica és a Hungaroton szintén kiálljon a fiatal magyar szerzők mellett. Nem teljesítették ugyanis ígéretüket, hogy ezeket a műveket kottán, illetve CD-n is megjelentessék. Még nagyobb segítség lett volna ugyanis a pályakezdő zeneszerzőknek, ha a kotta és vele együtt a művek hangzó anyaga is nyilvánosságra kerül.

A koncert címe ? amely jellemző a repetitívek számoktól elbűvölt címadási szokásaira ? úgy talán még pontosabb lett volna, hogy {3+1}+1. Ugyanis Horváth Balázs aligha mondható már pályakezdő zeneszerzőnek, tekintélyes műjegyzéke, Erkel-díja és számtalan egyéb elismerése előrébb sorolja pályatársainál. De a második félidőben kiderült, hogy csakis így kellett, így lehetett, ebben a sorrendben elhangoznia a műveknek.

Kerékfy Schlag-Spiele című műve tökéletes prelúdium volt az estéhez, intelligens, valódi ütős játék. A kilenctételes (de tételszünetekkel nem tagolt) darab a legegyszerűbb ritmusokkal, tiszta hangszereléssel dolgozik, fel is tűnik, amikor egyik tételről a másikra bevon másnemű ütősöket. Aha, szóval minimalista, gondolhatnánk, de nem az, annál jóval természetesebb, mesterkéletlenebb, legfeljebb ?minimális?. Parádét hallhatunk, bár szerényet, bármennyire is ellentmondásos ez így, mert a különböző fajta ütőhangszerek egész sora vonult fel, de hivalkodás nélkül mutatta meg magát.

Sztojanov Georgi a virtuóz előadó Győri Noémi számára írta a versenyművet, fuvolára és ütőkvartettre. A klasszikusan tagolt, háromtételes mű koncepciója végső soron Vénusz és (a négy alakban megjelenő) Mars egymást minden lehetséges formában kiegészítő egymásra találása. A bolgár származású, Magyarországon felnőtt és itt diplomázott, jelenleg külföldön tovább tanuló szerző bámulatos formaérzékkel, erőteljes színekkel ábrázolt izgalmas karaktereket. Egy idejét múlt gyerekjáték, a zenélő kismackós fémdoboz adta a darab indító ötletét, ezek fel is hangoznak a zárótételben, de angyali szépségeket is megmutat a második tételben, meg az óvatos hangközökkel fokozatosan egyre nagyobb lépéseket tevő elsőben.

Horváth műve, amelyet ősbemutatóként játszott az Amadinda, nem mentes a formalizmustól, de a humortól sem, így többszörös feszültséget közvetít. Puritán műnek is mondhatnánk, ami a hangszerelést illeti, ritmikailag pedig a legszigorúbb, önmagának szabta variációs szabályok határán belül marad. A PIN Code Variations technicizáltsága ? újabb paradoxon ? a fadobozok és gongok természetes hangjából sarjad ki, a négy számjegy hat variációban adja ki a főtémát. Ritmikailag a négy közül a legösszetettebb darab.

Ütőhangszeres tanulmányokat is végzett Juhász Balázs, akinek elektronikára és szóló ütőkre (Holló Aurél) írt műve (Jeladás - telegráfüzenet) zárta a magyar blokkot. A darab már 2004-ben az Informatikai és Hírközlési Minisztérium pályázatán is díjat nyert. Pompásan indul: tücsökzenével és bongó, félig telt poharakkal, majd ugyanilyen izgalmasan folytatódik: Juhásznak sikerül tökéletesen összekovácsolni az űrbéli MZ/X-pittyegéseket az élő ütőszólóval. A műben elhangzó szövegeket már kevésbé tudta beilleszteni a dramaturgiába, a kulcsszöveg ?poénját? sem lenne szabad a műsorfüzetben ellőni, de ezek csak apró szépséghibák voltak a legdinamikusabb, legnagyobb sikerű művön.

A műsorba iktatott ráadás Reich néhány éve írt darabja volt, a Dance Patterns, melyet két zongorára és ütőkre írt, és amely itt hangzott el először Magyarországon, amit a Thália közönsége lelkesen megünnepelt. Aki úgy gondolta, hogy az idős szerző már csak önmagát ismétli egy amúgy is monoton stílus leghíresebb képviselőjeként, gyorsan töltse le egy dollárért a művet az internetről, és utána szálljon magába.

Az új generációról, hiszen egy évtizeden belül született komponistákat hallottunk, korai lenne általában jellemzést adni. De azért a koncert közönsége azt megállapíthatta, hogy (egyfajta legújabb) szenzibilitás jellemzi őket, nagy gondossággal dolgozzák ki műveik formai alkotmányát, és jelentőséget tulajdonítanak minden kis részletnek. Idősebb társaikkal szemben már nem relatív fogalmakkal, szellemi elődeikhez képest levert cölöpökkel kötik ki szellemi határaikat, hanem tág horizonton, szabadon mozognak és szeretnek gyönyörködtetni. Viszont stilisztikailag egészen széles sávban helyezkednek el, nem alkotnak egységes csoportot.

Amadinda Október 11. | 19.30
Thália Színház ? Nagyszínpad

Kerékfy Márton: Schlagspiele
Sztojanov Georgi: Fuvolaverseny (fuvolára és ütőkvartettre)

Horváth Balázs: PIN Code Variations [ősbemutató]
Juhász Balázs: Jeladás ? telegráfüzenet
Steve Reich: Dance Patterns [magyarországi bemutató]

Közreműködött:

Amadinda Ütőegyüttes

Győri Noémi [fuvola]

Fábry Boglárka és Oravecz György [zongora]