Botond Nagy negyedik alkalommal dolgozik a kolozsvári társulattal, korábban a Vakok, a Nóra, illetve az Utas és holdvilág című előadásokat állította színpadra.
A bemutatót megelőző sajtótájékoztatón a rendező így beszélt arról, hogy miért döntött úgy, hogy a Szophoklész Elektrája nyomán rendezzen előadást: „Az elején mindig fontos számomra, hogy minden, ami kötődik egy címhez, egy anyaghoz, egy témához azt körbejárjuk – első gyermeki vágyként körbe ölelni az egészet, hogy az egész az enyém legyen. Aztán a próbakezdés fele haladva, kezdenek letisztázódni a dolgok: a „Mit? Miért? Hogyan?”, a szereposztás, kezdem magam előtt látni a vágyat. Újraolvasva a szophoklészi tragédiát, egyhangúlag úgy éreztük Kali Ágnessel, hogy ez a szöveg annyira erős, hogy nem látjuk értelmét megfűszerezni mindenféle variánssal. Próbáltuk demisztifikálni egy kicsit: a szöveghez nem nyúltunk hozzá radikálisan, de ami inkább a görög mitológiához kapcsolódik attól megtisztítottuk, és ennek az önmagában nagyon erős szövegnek az esszenciáját akartuk megtartani.”
Kali Ágnes az előadás dramaturgja a rendezőt kiegészítve hozzáfűzte: „Ennél a szövegnél az volt a legfontosabb, hogy ez az a változat, amelyben a leginkább foglalkozik a mű a szereplőkkel. Nagyon szereplőközpontú, és ez volt a legnagyobb érv, amiért a Szophoklész szövege mellett döntöttünk. Ismerve a társulatot, tudtuk, hogy melyik szerep kire illik, és hogy ezzel mit lehet kezdeni.
Amikor görög tragédiákhoz nyúlunk a legegyszerűbb a miszitkumhoz nyúlni, és a színházban is sok esetben van, hogy „Majd a misztikum megoldja.” De mi van akkor, ha elhagyjuk a misztikát és inkább bízunk a szereplőkben, hogy hogyan tudnak létezni ebben a demisztifikált szituációban?
Abban a pillanatban, amikor ez a történet kikerül abból a térből és abból az időből, az Olümposz bírósága alól, a szereplőknek az igazsága kerül előtérbe, és ez egy fontos kiindulópont volt.”
Az előadás címszerepét alakító Albert Csilla így vallott a szerephez fűződő kapcsolatáról: „Mindent elolvastam a próbakezdés előtt, amit tudtam, minden Elektrát, amit írtak, próbáltam mindent magamba szívni, de aztán elengedtem. Voltak időszakok, amikor azon gondolkodtam, hogy semmi közöm ehhez a szerephez. De mivel negyedik alkalommal dolgozunk együtt Botonddal, és mivel már annyi helyzetből ismer: látott a Vakokban, a Nórában, az Utas és holdvilágban is kínlódások között, hogy gondoltam tudja, miért osztotta rám ezt a szerepet. A kérdőjelek megvannak bennem most is, hogy miként tudom egyeztetni az alkatomat ezzel a nővel, akit Szophoklész nagyon izgalmasra írt, de teljesen bízom Botiban, mert tudja, hogy ki vagyok, és tudja, hogy ez hol találkozik Elektrával.”
Az előadás rendezője Botond Nagy, a produkció létrehozásában közreműködött továbbá Dragoș Buhagiar díszlet- és jelmeztervező, Kali Ágnes dramaturg, valamint Claudiu Urse zeneszerző. A fénytervet Botond Nagy és Dragoș Buhagiar jegyzi.
Az előadás főszerepét Albert Csilla alakítja, további szerepekben Györgyjakab Enikő, Váta Lóránd, Kiss Tamás, Kardos M. Róbert és Román Eszter látható.
Nyitókép: Albert Csilla mint Elektra, a háttérben Román Eszter a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Fotó: Biró István
