Láttad már a filmet?
Még tartanak az utómunkálatok, így csak néhány jelenetet láttam egyben az utószinkron miatt. Szerencsére azt még májusban vettük fel, hiszen megterhelő lett volna ezeket a sírós, zokogós jeleneteket (amikor a hó- és a szélvihar miatt nem hallatszott a hangunk) hónapokkal a forgatás után felvenni. Akkor, májusban viszont nagyon könnyen ment az utószinkron, mert még nagyon frissen élt bennem minden, ami történt Irénnel a filmben.
Miként írnád le a saját karakteredet?
A film alaphelyzete, hogy egy nőt elhurcolnak a családjától, és bár ő azt hiszi, néhány hetes kukoricatörésre megy, kiderül, hogy meghatározatlan időre szovjet munkatáborba kerül, és azt sem tudja, viszontláthatja-e a férjét és a gyermekét.
A munkatáborban közel kerül egy férfihoz. Érdekes, hogy ezt a kapcsolatot az egyik forgatási napon Csányi Sándor ? aki a filmben Rajmundot alakítja ? nem szerelemnek nevezte, mert ebben az abszurd környezetben, ebben a kiszolgáltatott helyzetben, amelyben ezek a nők a munkatáborban élnek, nehéz szerelemről beszélni. Te mit gondolsz erről a helyzetről, kapcsolatról?
Úgy mondanám, különös, különleges kapcsolat az övék, és igen, van benne szerelem. Amikor ugyanis az ember elkezd ragaszkodni valakihez, és elindulnak az érzelmek két ember között, nem kell elemezni magát az érzelmet, hanem meg kell élni azt. Persze, lehet, hogy ez a kapcsolat nem jön létre, ha nem egy szovjet munkatáborban ismerkedik meg Irén és Rajmund, pontosabban esetükben biztosan szóba sem jöhetett volna, hiszen a főszereplő hisz abban, hogy otthon várja a férje és a gyermeke. Irénnek azonban akkor ez a természetes közege. A film arról szól, vagyis arról is szól, hogyan lehet túlélni, túl lehet-e élni egy ilyen világban. Ha éveken keresztül élsz ott, vagy nem tudod, meddig leszel a táborban, elkezdesz kötődni a körülötted élőkhöz, barátságokat kötsz, szerelembe esel. Ahogy Sanyi (Csányi Sándor ? a szerk.) mondta: az élet utat tör magának, és lesz, akit kevésbé szeretsz, lesz, akit jobban, mást a gyerekedként kezdesz el kezelni.
Igen, az első teaserben már láthattuk Irén kislányát is. A lidérces képek pedig nem ígérnek sok jót. Hogyan éli meg ezt az elszakadást a főhősnő?
Természetesen nagyon hiányzik neki a kislánya, az élet mégis folytatódik a munkatáborban. Ezért is vesz védelmébe egy lányt, aki megtestesíti számára a kislányát. Nem azért, mert hasonlít rá, hanem mert kisebb, gyengébb a többieknél, ezzel pedig vele éli meg a táborban az anyaságát.
?Irén nagyon vallásos nő, aki annak ellenére, hogy kislánya és férje van, a szívében megteremti a lehetőséget arra, hogy egy új család jöjjön létre. Nyilván nem tagadja meg az otthon maradt szeretteit, ám mégsem csak pótlék az, amit kialakít maga körül a táborban, hiába kényszer szülte azt. Mindannyian hús-vér emberek, akiket megismerhetünk, láthatjuk, mennyire nem fekete-fehér az élet.?
Ez mind nem tudatos, persze, Irén ösztönösen cselekszik, és nekem színészként is az ösztöneimből kellett megteremtenem Irént. A jelenben megélni mindazt, amit átélt, nem pedig elemezni az érzéseit annak ellenére, hogy a felkészülés során természetesen átbeszéltük a miérteket Szász Attila rendezővel.
Érdekes, hogy ilyen borzalmak közepette is át lehet élni a szerelmet és az anyaságot.
Attiláék az ottani áldozatok előtt tisztelegve nem csak a borzalmakról akartak beszélni, mert az távol is tarthat minket attól a rettenettől. Ezért ismerhetjük meg a filmben a munkatáborok világát egy személyes történeten keresztül.
Sokszor modern világunk mindennapjaival is nehéz megküzdeni: hogyan lehet ilyen borzalmak között túlélni?
A film alapjául szolgáló könyv állítja, úgy lehet túlélni, ha az ember elkezd élni. Ha valaki nem él ott, tehát nem köt barátságokat, nem szeret valakit, könnyebben betegszik meg, kevesebb az esélye a túlélésre. Nem elég tehát csak fizikailag nagyon erősnek lenni, hanem lelkileg is töltekezni kell. Ha belegondolunk, mindegy, hogy milyen borzalmas körülmények veszik körül az embert, sőt: minél reménytelenebb a helyzet, annál inkább vágyik arra, hogy kapcsolatokat teremtsen.
És hogy szeressen.
Azt gondolom, hogy a történet és a jelenetek egymásutánisága megadja majd a választ arra, mennyire szerelem ez közöttük. Látjuk, hogy Irén elkezd vonzódni Rajmundhoz, kapcsolatuk ugyanazokon a stációkon megy keresztül, mint egyébként kellene ilyenkor. Persze, teljesen más megélni úgy egy vonzalmat, hogy a találkozók helyszínei nem romantikus éttermek, hanem olyan terek, ahol az emberek eleve kiszolgáltatott helyzetben érzik magukat. A találkozások ezért abszurdak ugyan, a film erénye mégis abban rejlik, hogy ezekből is születnek kedves pillanatok. Ezeken a groteszk helyszíneken pedig ugyanúgy elfogja a másikat a bizsergés. Félreértés ne essék: ez nem egy romantikus történet, amely a gulágon játszódik. Csak azt mondom: a vágy mindenhol vágy, hogy miből és miért, az más kérdés?
Takács Erzsébet
