Miért döntöttél úgy, hogy elkészüljön egy ilyen kötet?
Régen megfogalmazódott bennem, hogy szeretnék írni valamit: akár egy vízilabdáról szóló szakkönyvet, akár egy memoárszerű kiadványt, leírva benne az emlékeimet, érzéseimet, és hogy mi történt velem. Ezek inkább csak gondolatfoszlányok voltak, nem tudtam pontosan megfogalmazni, miről szeretnék írni. Amikor a londoni olimpia után beszélgettünk a kollégákkal, úgy gondoltuk, hogy most, hogy lezártam a válogatott pályafutásom, és tele vagyok új tervekkel, ez jó időpontnak és lehetőségnek tűnik a könyvírásra. A Librivel hamar megtaláltuk egymást, és nagyon jól tudunk együtt dolgozni.
Ezek szerint az is lehet, hogy a jövőben egy vízilabda szakkönyvet is kiadsz a kezeid közül?
Az elég nagy feladat lenne, a mostani energiáim és kötelezettségeim nem fogják lehetővé tenni, hogy a közeljövőben ilyesmibe fogjak. Azt el tudom képzelni, hogy egy részét megírnám egy ilyen szakkönyvnek, mert ötleteim és terveim vannak bőven, de arra rengeteg figyelmet kell fordítani, amihez most nem érzek magamban elég erőt. Viszont szükség lenne rá, hiszen minden terület komolyságát emeli, és úgy tud felépülni egy tudományág, ha szakkönyvek és szakanyagok készülnek a részterületeiről. Ha a vízilabdát egy tudománynak tekintjük, akkor minél több ilyen szakkiadványra van szükség.
Hogy tudtál szelektálni a sok élmény közül, hogy mi kerüljön be a könyvbe?
Nagyon nehéz feladat volt, hiszen egyértelmű, hogy minden versenyről, mérkőzésről, a komolyabb élményekről nem lehetett egyforma hangsúllyal írni. Igyekeztem úgy felölelni az életem minden szegmensét és részletét, hogy ne legyen túlzó a terjedelmet illetően. Fontosnak tartottam például a kultúrához való viszonyomat is kifejezni: többször is említést teszek a könyvben arról, hogy mennyire szeretem a színházat, a zenét, a mozit, hiszen ez is nagyon fontos része az életemnek. Amikor vízilabdázom, akkor száz százalékban vízilabdázó vagyok, de minden olyan szabad pillanatomban, amikor nem a sporttal vagyok elfoglalva, akkor nagyon szeretek más rokon kulturális ágakkal foglalkozni.
Mi a története a könyv borítóképének?
A borítóval kapcsolatban az volt az első számú koncepció, hogy a vízilabdás életem mindenképp benne legyen, emellett az erő, a dinamika és az érzelmek is. Ezért csináltunk egy külön fotózást Balogh Lászlóval, aki a Reuters elismert fotósa, hosszú ideje fényképez vízilabdát, és nagyon jól ismer engem. Úgy állítottuk be a képet, úgy csináltuk a mozgást, még a vízcseppeket is úgy terveztük meg, hogy a fotóban és a mozdulatban benne legyen az erő, és hogy milyen látványos sport a vízilabda. Ez a borítókép szerintem már önmagában is elég jól tükrözi a pályafutásomat.
(Fotó: Csákvári Zsigmond)
