 |
| Fotó: Csákvári Zsigmond/Kultúra.hu |
Macedón szülők gyermeke, de 16 éves koráig Magyarországon élt. Hogyan jelenik meg az emberi és alkotói létében ez a kettős identitás?
Macedónnak születtem, de második nemzetiségem a magyar, a hazám ugyanúgy Magyarország, vele együtt pedig a magyar nyelv és kultúra. Amikor Székesfehérvárra jártam gimnáziumba, már próbálgattam fordítani Petőfi, József Attila, Ady Endre verseit magyarról macedónra ? tehát nagyon korán kezdtem ezzel foglalkozni. Azóta számos alkalommal fordítottam már a műveiket, mellettük pedig Illyés Gyulát, Nagy Lászlót, Weöres Sándort, akiket személyesen is ismertem, és jó barátságban lehettem velük. Prózával is foglalkozom: Márai, Jókai, Móricz-regényeket és elbeszéléseket is átültettem második anyanyelvemre. Az első Petőfi-kötet, amelyet macedónra fordítottam éppen ötven éve, 1964-ben jelent meg. Idén pedig egy nagy válogatást adtam ki: a legnagyobb európai költőktől fordítottam Homérosztól kezdve, ebben is helyet kap Petőfi költészete.
Az ő művészete különösen fontos Önnek?
Életem nagy élménye Petőfi ? ezt szoktam mondani. Emlékszem, hogy gyermekkoromban mennyit olvastam az ablakban kucorogva a verseit, miközben arról gondolkodtam, hogy felnőttként lefordítom majd őket macedónra. Tíz-tizenöt év múlva pedig ez meg is valósulhatott.
Feltételezem, nem csupán a költészet, hanem a magyar nyelv is magával ragadta.
A költészet az egész világot magában foglalja: a magyar költészetnek pedig ebben a rendszerben nagyon fontos helye van. Akik legalább egy kicsit ismerik a magyar nyelvet, tudják, milyen gazdag: egy igazi ékszer a világnak. Én Görögországban születtem, a görög nyelvet is beszélem, fordítottam modern klasszikusokat, de éltem Párizsban, így a franciával is elboldogulok. Mégis a francia költészetet például magyarul ismertem meg először, és így szerettem meg igazán. Sőt a fordításban sokat segítettek a magyar szövegek: ihletet adtak. Például József Attila nyomán kezdtem fordítani Victor Hugot, Ady átiratai nyomán Baudelaire-t.
A magyar-macedón kulturális kapcsolatok témáját is szívén viseli, akadémiai székfoglalóját is erről írta. Hová nyúlik vissza a múltban a két nép közös története?
Sámuel macedón király unokája 1015. körül született Magyarországon: édesanyja Szent István király húga volt, akinek a háborúk miatt vissza kellett térnie hazájába, amikor már szíve alatt hordta fiát. Péter aztán 24 év után elment Macedóniába, és egy felkelés élére állt a bizánciak ellen. Később kivégezték őt, de a történelem nem tudja pontosan, mi lett vele. Erről a történetről írtam is egy hosszabb költeményt. Sokat jelentett nekem, hogy Székesfehérváron született, és 24 évet töltött el ott. Hiszen én is itt éltem az első 16 évemet.
