Diplomás jogászként vették őt fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, Adám Ottó első rendező osztályába járt. Már főiskolásként segédkezett Lengyel György Régimódi történetének rendezésénél Debrecenben, s több évig hű maradt a civis városhoz. Később rendezett, Veszprémben, Miskolcon és Békéscsabán.

„Intelligenciája és franciás műveltsége polgári humorral párosult. Ő volt az osztályban a leghiggadtabb – ő látott a legjózanabbul. Valamiképp bátyja volt mindenkinek. Egy lépésnyi távolságból szemlélte és okos tanácsokkal pallérozta a bohém társakat. Inkább volt homo doctus, mint homo faber. Talán ezért is hagyott fel később a rendezéssel – a jogászat jobban állt neki. Remek ügyvéd lett – de rejtett benső énje, a színházrendező végig ott élt a személyiségében. Egy nem gyakorló rendező egy gyakorló ügyvédben – ez volt a képlet. Jó volt a társaságában lenni” – így emlékezik Róla egykori osztálytársa, Hegyi Árpád Jutocsa.

Kapcsolatát mindig megőrizte a színházi világgal, s az Agárdi Ilona – Pethes György házaspár végakaratát teljesítve segédkezett a Pethes-Agárdi Alapítvány létrejöttében, és haláláig aktív kurátorként segítette a fiatal színészházaspárokat.

„Emlékét megőrizzük.” – írja a Magyar Színházi Társaság.

Nyitókép: dr. Balogh Gábor, fotó: Magyar Színházi Társaság