Életforma és szerelem Interjú Tókos Attilával

Hogyan indult a tánccal való kapcsolatod? Mi ragadott meg a néptáncban?

Erdélyben születtem, Székelyföld egy kis falujában Bardocon, ahol 14 éves koromig nem sok kapcsolatom volt a tánccal. Az általános iskola után informatika osztályba felvételiztem. Azonban mindig is éreztem affinitást a mozgás és a tánc iránt, ezért örültem, hogy megúszhatom az iskolai román dolgozatot azzal, hogy elmegyek Sepsiszentgyörgyre, a Magyar Táncművészeti Főiskola által meghirdetett területi felvételire. Nagy örömömre több száz gyerek közül két fiatalt válogattak be az újonnan induló néptánc-tagozatra, és az egyikük én voltam. Hatalmas fordulópont volt az életemben, ahogy igen fiatalon a kis faluból a nagyvárosba, Budapestre kerültem. A néptánc számomra életforma és szerelem, már az első pillanattól.

Fotó: Jókúti György

Mikor táncoltál először nagyobb nyilvánosság előtt?

A főiskola első évében éreztem nagy lemaradásomat a többiekkel szemben. Sokkal több táncstílust ismertek, gyerekkoruk óta a tánccal foglalkoztak, arra készültek, hogy táncművészek lesznek. Épp emiatt volt még nagyobb kihívás számomra, hogy jó eredményeket érjek el. Igyekeztem még többet gyakorolni, szabad óráimat is hiányosságaim pótlásával töltöttem. Természetesen az iskolában tanító fantasztikus mesterek is rengeteget segítettek ebben, lehetőséget láttak bennem. Az első nyilvános fellépésem is az osztályommal volt, 2000-ben március 15-e alkalmából.

Mivel gazdagodtál a Magyar Táncművészeti Főiskola évei alatt?

Az iskolai évek alatt a néptánc mellett számtalan más tánctípussal is találkoztam, mint például balett, kortárs tánc, stepp, különféle modern technikák: Graham- és Limon-technika, melyek hozzájárultak technikai fejlődésemhez (ami számomra rendkívül fontos), illetve egyfajta nyitottságot biztosítottak, hogy kipróbálhattam magamat a különböző területeken.

A néptáncon kívül érdeklődsz más táncstílus iránt is?

Igen, nyitott személyiségként mindig többféle táncstílus is érdekelt. Folyamatosan azon munkálkodok, hogy a néptánc különféle elemeit ötvözve más táncstílusokkal egy új formanyelvet próbáljak létrehozni, amit a ma embere könnyebben magáénak gondolhat, közelebb érezhet magához.

A tavalyi év folyamán lehetőséget kaptam Kovács Gerzson Pétertől, hogy szerepelhettem a Transdance legújabb produkciójában a Diverzity- ben, Bankett-ben. A számomra addig ismeretlen mozgásforma és sajátos jelrendszer rendkívüli módon hatott rám, új oldalamat mutathattam meg a közönségnek és nagyon örülök, hogy kipróbálhattam magamat a kortárs táncvilágban is.

Fotó: Jókúti György

A főiskolán néptánc-pedagógus diplomát is szereztél. Te hogyan adod át a tudásodat?

A pedagógus diplomám megszerzése után közvetlenül pár évet tanítottam gyerekcsoportokat, illetve egyetemi együtteseknél is dolgoztam. A hivatásos pályafutásom lezárása után szeretnék majd komolyabban foglalkozni pedagógiai munkával. Elsődlegesen most az előadó művészeti karrierem építgetésével - és ha lehetőségem adódik -, alkotással foglalkozom leginkább. 2013-ban készítettem egy koreográfiát az In Illo Tempore (ifjú koreográfusok bemutatkozó fóruma) keretein belül. Ekkor lehetőségem nyílt a néptánc és a kortárs tánc összekapcsolásával, sajátos ötvözetével valami újat és egyedit alkotni. Alkotásom célja a tánc segítségével mély érzelmek, hangulatok kifejezése, melyek segítenek "megéreztetni" a nézővel a valóban " legbelül" átélt élményeket, tapasztalatokat.

Mit jelent számodra a Magyar Nemzeti Táncegyütteshez tartozni?

Minden művész számára nagyon fontos az "anyaegyüttes", ahol magas művészi szinten teljesedhet ki az előadó. Szerencsémre, nagyon jó szakemberektől tanulhattam és tanulhatok jelenleg is. A Magyar Nemzeti Táncegyüttesben művészeti vezetőnk, Zsuráfszky Zoltán szakmai irányítását és támogatását élvezhetem. Az autentikus néptáncra legjobban és legmélyebben rálátó alkotótól, pedagógustól leshetem el a koreografálás és tanítás apró trükkjeit. Olyan kollégákkal dolgozhatok együtt és olyan nagyszabású produkciókban vehetek részt, amelyekre egyébként nem lenne lehetőségem.

Mit tanácsolnál most egy a néptánc iránt érdeklődő fiatalnak?

Mindig is nehéz volt a kultúrából, főleg a néptáncból megélni, de kitartással, szorgalommal, odaadó kemény munkával sikeres előadóvá válhat a tehetséges fiatal. Úgy vélem, hogy egy táncművész számára a legfontosabb a nyitottság és az önfejlődés lehetőségén való tudatos munkálkodás.

Hogyan szoktál gyakorolni, tudsz erről valami érdekességet mesélni?

A gyakorlást tekintve, a mindennapi próbák mellett fontos számomra a testem karbantartása. Odafigyelek a kondíciómra, az étkezésre, egy kemény nap után mindig lenyújtom az izmaimat, hogy elkerüljem az esetleges sérüléseket.

A 2014-es év igen sikeres számodra. Megnyerted a Fülöp Viktor táncművészeti ösztöndíjat, "Az évad legjobb férfitáncosának" választottak, valamint Junior Prima Díjat is kaptál. Milyen érzés volt átvenni a Junior Prima Díjat?

Valóban nagyon fontos és sikeres volt a 2014-es év. Nem is sejtettem, hogy felterjesztettek, így még nagyobb volt a meglepetés. Nagy megtiszteltetés, hogy a magyar táncművészet jelentős szakmai kurátorai engem tartottak érdemesnek ezekre a díjakra. A jövőbeni munkám folytatásához nagy erőt adnak, inspirálnak, hogy még többet mutassak magamból és még inkább maximalitásra és tökéletességre törekedjek.

Min dolgozol jelenleg?

November 14-én lesz a Magyar Nemzeti Táncegyüttes új bemutatója, ahol  Zsuráfszky Zoltán lehetőséget adott az együttesben dolgozó fiatal alkotók számára megmutatkozni. Nagy örömömre én is köztük vagyok. Jelenleg minden erőmmel ezen dolgozok.