Horányi Kinga ékszertervező elsősorban fémhabbal dolgozik, és azt mondja: jó lenne, ha az emberek nem a nemesfémtartalma, hanem a befektetett munka és kreativitás alapján ítélnék meg egy ékszer értékét. Tánc közben érkező ötletekről, színekről és letisztultságról is beszélgettünk vele.

Milyen ékszert visel szívesen?

Legszívesebben gyűrűt viselek, az a kedvenc ékszertípusom, de szeretem a brosst és a nyakláncot is. Az általam tervezett ékszerek alapvetően két csoportba sorolhatóak, külön kezelem a hordható, viselésre szánt design vonalat és a különlegesebb art alkotásokat. Nagyon szívesen hordom a saját ékszereimet, a karika-fülbevalót, gyűrűt, nyakláncot szinte minden nap viselek.

A munkái mekkora hányadát teszi ki az említett art vonal?

A design a meghatározó, az időm nagy részét a mindennapi viseletre szánt ékszerek tervezése, készítése teszi ki. A karácsonyi időszakban megesik, hogy egy-két hónapig nem is jutok hozzá a művészi részéhez, bár folyamatosan foglalkoztat a kísérletezés, az új anyagok használata.

Horányi Kinga saját tervezésű ékszerével

Fejben tervez?

Térben modellezek. Bármilyen sok tapasztalatot szereztem már, a mai napig előfordul, hogy fejben elképzelek valamit, megpróbálom leképezni, és kiderül, hogy nem működik. Éppen ezért először kifaragom purhabból vagy elkészítem agyagból.

Mennyiben más az art vonal? Az kreatívabb?

A design is kreatív, viszont az art vonalon nagyobb a szabadság, a hordhatóság nem elsődleges szempont, bármilyen anyaggal dolgozhatok. Hozzám nagyon közel áll a szobrászat, komoly dilemmát jelentett az egyetemi felvételikor, hogy szobrásznak vagy ékszertervezőnek tanuljak. Végül az utóbbit választottam, de a művészeti vonalon kiélhetem a szobrászattal kapcsolatos ambícióimat is. Olyankor nem az ékszer viselője az elsődleges, hanem magam is az installáció részévé válok, az ékszer a legfontosabb.

Nem ellentmondás bizonyos értelemben egy nem viselhető ékszer?

Nem az a célom, hogy ne legyen hordható, csak kevésbé fontos szempont, hogy kényelmes legyen. Ezekre az ékszerekre műalkotásként tekintek, amelyek kapcsolódnak az emberhez, de nem a felhasználó felől közelítenek.

Magyarországon mennyire bátran viselnek az emberek különleges ékszereket?

Nálunk még nem olyan elterjedt ez. Az Ékszerek Éjszakája szervezőiként az a célunk, hogy a kortárs ékszertervezés Magyarországon is ismert és elismert fogalommá váljon. A legtöbben ma a klasszikus, letisztult darabokat részesítik előnyben, de szerintem ez idővel változni fog. Amint az ékszertervezést is a képzőművészet irányából szemlélik, bátrabban mernek majd kísérletezni. Éppen a járvány idejére esett volna egy új kiállítása a H6 ékszertervező csoportunknak a LEANZER newcraft galériában. Most viszont online lehet megtekinteni a Queen to the H6 elnevezésű tárlatot, ezek között is akadnak letisztultabb és extrémebb darabok. Ma Magyarországon a legtöbben az anyaga alapján ítélnek meg egy ékszert: hány karátos arany, ezüst, holott sok esetben az ékszer készítésébe befektetett munka, vagy a mögöttes tartalom adja az ékszer értékét. Az én design márkám, az IKIIKI első kollekciója alumíniumhabból készült, és sokat kísérleteztem azzal, hogy bármilyen más fémből tudjam reprodukálni.

Az IKIIKI japánul élettel telit jelent. Ez meghatározza a márka irányvonalát is?

Úgy éreztem, hogy ez a kifejezés tükrözi legjobban ennek a márkának a lényegét. Az alapanyagra – a már említett fémhabra – az egyetemi éveim alatt figyeltem fel. Foglalkoztatott, miként tudnám továbbfejleszteni, és ahogyan kísérleteztem, éreztem, hogy életem végéig boldogan tudnék dolgozni vele. Ezért gondoltam, hogy érdemes rá márkát építeni, nem csak egy sorozatban gondolkodni. A színek számomra nagyon fontosak, a habszerű anyag cellái pedig kiválóan alkalmasak arra, hogy színekkel töltsem meg, több rétegben lefessem és visszacsiszoljam.

Különleges darabok, ha valaki ránéz, azonnal látja, hogy az Ön kollekciójába tartoznak.

Az alumíniumhabot az ipar több területe is használja. Rendkívül nagy, mégis könnyű tárgyakat lehet létrehozni belőle. Elsősorban ezért láttam fantáziát benne, ékszerként különböző színekkel kombinálom.

Már az egyetemi évei alatt rátalált a saját stílusára?

Érdekes kérdés, mert most elsősorban a színes, látványos darabokról beszélgettünk, de hozzám nagyon közel áll a letisztult, geometrikus formavilág is. Egy fülbevaló- és medálsorozatom most a Bauhaus-sorozat nevet kapta. Szeretem a vibráló, színes dolgokat, ahogyan a monokróm tárgyakat, ezek közt ingadozom. Előfordul, hogy egy anyag ihlet meg, máskor viszont egy koncepcióhoz keresem a legmegfelelőbb formát.

Mennyire gyakori, hogy megrendelésre dolgozik?

Egyre gyakoribb, főként az online közösségi oldalakra felkerülő fotóknak köszönhetem ezeket a megbízásokat. Nagy öröm számomra, hogy két alkalommal már jegygyűrűket is terveztem ebből a különleges anyagból.

Mi inspirálja?

Nagyon szeretek kirándulni, a természet inspirálóan hat rám. A legjobb ötletek általában valamilyen monoton cselekvés közben adódnak: futni járok, úszom. Egy éve táncolok, jártam balettra, kortárs táncra, és otthon is táncra perdülök néha, ami nagyon kikapcsol, ilyenkor remek ötleteim támadnak.

Megesett, hogy valakin felfedezte a saját ékszerét?

Többször is, és mindig örömteli érzés. A barátaim is szoktak fotókat küldeni, ha meglátják egy-egy darabomat valakin a BKV-n vagy az utcán. Ennél nagyobb boldogságot el sem tudok képzelni.

Az Ékszerek Éjszakája szervezőivel online aukciót indítottak a Facebookon jótékonysági céllal, a darabokra május 16-án estig lehet licitálni. A bevétel egészét gyermekeket segítő alapítványok kapják. Hogyan indult a kezdeményezés?

Láttuk, hogy a járványügyi helyzet mennyire megvisel nemcsak bennünket, de a tágabb környezetünkben élőket is. Több jó példát láttunk a közösségi segítségnyújtásra, az egyik ilyen az olasz Crown Jewels Funding Italy. A csapatnak van egy magyar tagja, Varga János Gábor, aki felajánlotta, hogy átvehetjük a struktúrát. Az olasz mintára hoztuk létre ezt az aukciót, és örömmel látjuk, hogy a legtöbb ékszerre már számos licit érkezett.