Komolyzenei művészként hogyan élte meg versenyzőként, később zsűrik tagjaként a zenei versenyeket?
Versenyezni nagyon nem szerettem. A zenélés öröm kell, hogy legyen. Hivatásunk, hogy adjunk a közönségnek. Mindenféle stressz csökkenti ennek az esélyét. Persze a stresszt elég nehéz kizárni a mai világból, így a mi pályánkról is, de a versenyek stresszhelyzetét versenyzőként szükséges rossznak tartottam mindig. Doppingol persze a bizonyítási vágy is, ne tagadjuk, de nálam nem ez dominált.
Nem tartom magamat igazán sikeres versenylónak. Pármában, a Toscanini karmesterversenyen 3. helyet értem el, de azután nem volt túl sok kedvem versenyezni, meg talán nem is kellett, hiszen sorra kaptam a felkéréseket. Voltak, akik ösztönöztek, hogy menjek még versenyekre, de nem éreztem úgy, hogy az lenne a dolgom.
Zsűrizni viszont nagyon szeretek. Nagyon nagy örömet jelent látni a tehetségeket. Énekversenyeken pedig egész egyszerűen elfog a vadászösztön, kit lehetne fölfedezni, kivel lehetne egy-egy szuper szereposztást létrehozni. Három alkalommal zsűriztem a Mezzo - később Armel - versenyen, több városban: Budapesten, Moszkvában, Párizsban, Bergenben. Mérhetetlen számú hazai és külföldi meghallgatáson, castingon, Olaszországban két énekversenyen és egy zongoraversenyen vettem részt zsűriben.
Mennyiben hasonlítottak vagy különböztek a Virtuózoktól más versenyek?
Különlegesen érdekes volt az Operettszínházban mindkét Kálmán Imre karmesterversenyen zsűrizni. A második alkalommal ez tv-show-szerű verseny volt, tehát sok mindenben hasonló a Virtuózokhoz. Természetesen minden verseny más és más, a Virtuózok azonban semmihez nem fogható, hiszen valóban egy világelső, új utakat kutató és járó műsorról van szó. Több korcsoportban rengeteg féle dolgot kell megpróbálni összehasonlítani. A komolyzenét a fiatal tehetségeken keresztül népszerűsítő műsor azért különösen szimpatikus számomra, mert nem csak használja a fellépőket, hanem a műsor után is segíti őket tehetségük további
kibontakoztatásában.
Egyik bevallott célja a Virtuózok vetélkedőnek a klasszikus zene népszerűsítése. Ön milyen hasonló rendezvényekben vett részt, mely ezért is jött létre?
Elsődleges feladatomnak tartom, hogy a komolyzenét újra népszerűvé tegyük széles körben, hiszen valaha nem egy vájtfülű kisebbségnek íródtak ezek a remekművek. Minden olyan alkalmat megragadok tehát, ahol erre lehetőségem nyílik. Ezt a feladatot tűzte maga elé a vezetésem alatt álló Bartók Plusz operafesztivál, és szívesen vezényeltem a Tavaszi Fesztivál Énekel a város rendezvényét, mely ugyanezt a célt szolgálta.
Mi az, amit egy ilyen versenytől várni lehet Ön szerint, s mi az, amit nem?
Nagyon sok mindenre jó ez a verseny. Biztosan sokan meghallgatják, akik esetleg máskor elkapcsolnak komolyzenei műsorokról. Ennek felbecsülhetetlen társadalmi értéke van. Nem szívesen korlátoznám magunkat, hogy mit ne várjunk ettől a versenytől. Mindenre megvan benne a lehetőség, ami egy komolyan vehető zenei versenyben megvan. Hogy ebből mi teljesül és mi sem, azt majd az élet eldönti. Mindenesetre biztosan állíthatom, a televízió jelenléte miatt szakmai kompromisszumokat nem kell tennünk, nem is szabad, és ez így helyes. Biztosan akadnak konzervatívabb zenészek, zenebarátok, akiknek az ízlésvilágába a tv-show nem fér bele. Remélem a műsor tisztasága, és a mindent átitató tehetség-áradat meggyőzi őket: érdemes nyitni új közönségrétegek megnyerése érdekében. Valamit valamiért?
Különbözik-e a karmester látásmódja, ítéletének szempontjai a zsűri énekes, valamint hangszeres művész tagjainak észrevételeitől?
Szeretném eloszlatni azt a tévhitet, miszerint nem mérhető a mi szakmánk, a komolyzene. Mérhető. Igenis, létezik szakmai mérce. Ez nem zárja ki az egyéni ízlést, de önmagában objektív. Az a tapasztalatom, hogy mindegy, ki milyen szögből nézi ezt az objektív mércét. Énekesi, karmesteri szemszögből vagy a zenetudós nézőpontjából ugyanazt a mércét fogja látni, ha ért hozzá és van tapasztalata.
A tehetség kiszagolásához pedig még csak szakértelem sem kell. Konkrét nemzetközi tapasztalatom, hogy a zsűrikben általában bizony összebeszélés nélkül egyetértés van. Más kérdés, hogy akár a Virtuózok, akár más verseny-műsor szempontjából dramaturgiailag a zsűri vitája érdekes, ezért, hacsak kicsike kis hangsúly-különbség adódik, abból biztosan show-elem lesz. Teljesen más a hagyományos tehetségkutató műsorok zsűri-vitája, ahol nincs minden esetben versenyteljesítmény, és ennek megítélésére komoly szakmai alapokon nyugvó objektív mérce. Ott valóban elszabadulhatnak az indulatok, szerephez juthat a szimpátia-antipátia, tetszik-nem tetszik, ízlik-nem ízlik ingoványos kérdés-labirintusa.
Milyen zenei eseményeket irányít, rendez a közeljövőben?
Gyönyörű évadom zajlik az Operaházban. Éppen egy Tosca sorozat közepén tartok, nemsokára jön a Turandot. Operagálák, szimfonikus hangversenyek, és persze műsorról műsorra alig várom a Virtuózok újabb és újabb adását. Nagyon szeretek együtt dolgozni a stábbal, fantasztikus a hangulat a zsűrin belül is, a gyerekek pedig leírhatatlan felemelő élménnyel ajándékoznak meg minden alkalommal. Még az óévben újra együtt muzsikálhatok Szörényi Leventével, ami mindig emlékezetes számomra. 2015-öt pedig Giuseppe Verdi Nabuccójának rendezésével kezdem, amit az Erkel Színházban láthat és hallhat a közönség a február 11-i főpróbától kezdődően.
Csanda Mária
