A Londonban ülésező jóvátételi bizottság elfogadja Charles Gates Dawes amerikai pénzügyi politikus tervét, amely újonnan szabályozza a Németország által teljesítendő jóvátételi részletfizetéseket. A német gazdaság rendbe hozására, amit a fizetőképesség előfeltételének tekintenek, 800 millió aranymárka kölcsönt nyújtanak. A jóvátételi fizetési kötelezettségek teljes összegét - ez hátrányosan érintette Németországot - nem állapították meg, csak abban állapodtak meg, hogy 1929-ig az évi részletfizetéseknek el kell érniük a 2,5 milliárd aranymárkát. A teljesítés biztosítására az államvasutat és a nemzeti bankot kivonták az állam közvetlen befolyása alól, és külföldi ellenőrzés alá helyezték. A jóvátételi törlesztések fizetésének újraszabályozásán kívül Gustav Stresemann német külügyminiszter francia kollégájával, Edouard Herriot-val megállapodott a Ruhr-vidék kiürítéséről. A Németország részéről teljesítendő kifizetéseket a hitel biztosítja, ezzel azonban növekszik a német gazdaság eladósodottsága és függése a külföldi gazdasági helyzettől.
