(MTI) - A magyar filmművészet kiemelkedő alakját a szövetség saját halottjának tekinti - közölte Hermann Krisztina, a szervezet ügyvezető titkára.
A tanú rendezője, aki összesen 32 nagyjátékfilmet készített, még 80. születésnapját is új filmmel ünnepelte, és január végén vette át a Magyar Filmszemle életműdíját. Az elismerés átvételekor Bacsó Péter azt hangsúlyozta: csak filmeket akart csinálni, eszébe sem jutott, hogy életművel "bíbelődjön".
Bacsó Péter 1928. január 6-án született Kassán, édesanyja Palotai Boris író. A család a negyvenes évek elején költözött Budapestre. 1950-ben kapta kézhez rendezői diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, s azonnal dramaturgi állást kapott a Filmgyártó Nemzeti Vállalatnál (a későbbi Hunnia Filmstúdiónál). Részese lett a magyar film újjászületésének, forgatókönyvíróként a legsikeresebb Fábri Zoltán 1958-ban készült Édes Anna című filmjében volt.
Rendezőként 1963-ban mutatkozott be a Nyáron egyszerű című lírai alkotással, amely az akkori fiatalok életével, gondolkodásmódjával, magatartásformáival foglalkozott. Hasonló témájú volt a Szerelmes biciklisták (1965), a Nyár a hegyen (1967), mintegy előkészítve a komorabb hangvételű, a fiatalok öngyilkossági hajlamának mozgatórugóit kutató Fejlövést, amely aztán meghozta számára az igazi kiugrást.
Igazi hangjára, a szatírára a hatvanas évek végén készült munkáiban talált rá. Az 1969-es A tanú, amely a koncepciós perek dermesztő világát ábrázolta tragikomikus felfogásban, tíz évig porosodott dobozában. A sokáig csak zárt vetítéseken bemutatott alkotás végül óriási sikert aratott és a mai napig kultuszfilmnek számít; Bacsó Péter számára a "feloldozást" A tanú 1981-es cannes-i sikere jelentette. A szatíra folytatását Pelikán gátőr rendszerváltás utáni kalandjaival Megint tanú címmel 1994-ben forgatta le.
A hetvenes években érdeklődése aktuálpolitikai kérdések felé fordult: Kitörés (1970), Jelenidő (1971), Harmadik nekifutás (1973). A szatirikus hangvétel folytatódik az Ereszd el a szakállamat (1975), a Ki beszél itt szerelemről (1979) című alkotásaiban. Az ötvenes évek személyi kultuszának szatirikus megjelenítése a Te rongyos élet (1983), a Titánia, Titánia (1988), a Sztálin menyasszonya (1990). Az egyén és a történelem viszonyával foglalkozott a Hány az óra, vekker úr? (1985) című filmben. A kilencvenes évek Magyarországának kaotikus állapotairól szól a Balekok és banditák, Karády Katalin életének állít emléket a Hamvadó cigarettavég (2001). A De kik azok a Lumnitzer nővérek? című vígjátékát, amelynek főszereplője két étteremkritikus, a 2006-os filmszemlén mutatták be.
Az idei filmszemle játékfilmjei között versenyzett Majdnem szűz című munkája, amelyet forgatókönyvíróként is jegyzett, és amelyet nem sokkal 80. születésnapja után mutattak be. Az intézeti lány prostitúcióból való kitöréséről szóló film főszerepéért Ubrankovics Júlia megkapta a filmszemle legjobb színésznőnek járó díját.
Bacsó Péter filmjeit a magyar elismerések mellett több külföldi fesztiválon is jutalmazták: 1968-ban a Nyár a hegyen elnyerte a San Sebastian-i filmfesztivál Ezüst Kagyló díját, a Forró vizet a kopaszra - az akkor még kevéssé ismert Steven Spielberg Párbaj című thrillerét maga mögé utasítva - 1972-ben a Taorminai Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíját kapta.
Bacsó a hatvanas évek végétől a Dialóg Stúdió helyettes vezetője, majd 1982-es nyugdíjba vonulásáig vezetője volt, s több mint ötven éve oktatott. Tevékenységét 1972-ben érdemes művész, 1983-ban kiváló művész címmel, 1985-ben Kossuth-díjjal jutalmazták, 1998 óta volt birtokosa a Magyar Köztársaság középkeresztjének, 2004-ben a Magyar Mozgókép Mestere lett, 2006-ban a Budapest Díszpolgára elismerésben részesült, 2008-ban megkapta a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíját és a Hazám-díjat. Félévszázados munkásságáról 2007 novemberében jelent meg a Bacsó Filmkönyv című kötet.
 |
Bacsó Péter az utóbbi 50 év magyar filmművészetének egyik kulcsfigurája volt, aki elérte azt, amit rajta kívül talán egy magyar filmrendező sem: kultuszfilmet készített - hangsúlyozta Báron György filmesztéta a szerdán elhunyt Kossuth-díjas filmrendezőre emlékezve.
"Bacsó Péter számos nagyszerű filmet készített, leghíresebb munkája, A tanú a mindennapok folklórjának a része lett: a mai napig idézgetnek belőle, és egy újságot (Magyar Narancs) is a szatíra egyik felejthetetlen poénjáról neveztek el" - mondta Báron György.
Kiemelte: Bacsó Péter az utóbbi 50 év magyar filmművészetének egyik kulcsfigurája volt, aki már a negyvenes évek vége óta filmezett, hisz már az 1947-es Valahol Európában forgatásán is dolgozott segédrendezőként. "Bacsó nyilvánvalóan egy megkerülhetetlen figura volt, aki nemcsak rendezőként, hanem forgatókönyvíróként, illetve dramaturgként is rengeteg filmen dolgozott; többek között Makk Károly, Fábri Zoltán és Jancsó Miklós egyes alkotásaihoz járult hozzá" - idézte fel a filmesztéta.
Hozzátette: Bacsó Péter több szempontból is megelőzte a korát, például már akkor úgynevezett közönségfilmeket csinált, amikor ez itthon még nem volt divat. "A számos vígjáték mellett Bacsó megannyi, metsző társadalomkritikát tartalmazó filmet is készített, például a Fejlövést, vagy a Harmadik nekifutást" - mutatott rá a filmesztéta, megjegyezve: bár a rendező az utóbbi időben számtalan betegséggel küzdött, tudata tökéletesen tiszta és ép volt.
Pályatársa, Mészáros Márta azt emelte ki, hogy Bacsó Péter különleges, összetett tehetség volt, aki együtt "lélegzett a szakmával". Írt, stúdiót vezetett, rendezett, dramaturgként dolgozott, harcolt a szakmáért. Rég beteg volt, de iszonyúan küzdött, mert szeretett élni, filmjeiben is ez látszik: tele voltak azzal az élettel, ami őt körülvette - fogalmazott.
Mészáros Márta felidézte, hogy a hatvanas években két filmet is készített a Dialóg Stúdiónál, amelynek akkor Bacsó Péter volt az egyik vezetője. Mint mondta, 1967-ben azt hitték, hogy végre szabadabb idők következnek, de 1968-ban "nehéz idők jöttek", egy csomó filmet betiltottak. Akkoriban Mészáros Márta is két olyan filmen - a Szép leányok, ne sírjatok és a Holdudvar című alkotásokon - dolgozott, "amivel bajok voltak". Előbbi forgatását le is állíttatták, de Bacsó Péter harcolt, megvédte az alkotást, bátran kiállt az emberekért.
Bacsó Péter személyében "egy fantasztikus nagy művész", egy "atyai jó barát" hunyt el, halála az egész magyar filmszakma számára óriási veszteség - fogalmazott az MTI-nek Szekeres Dénes producer, aki számos alkotást, például a Megint tanú és a Sztálin menyasszonya című filmeket együtt készítette Bacsó Péterrel.
Mint mondta, a Kossuth-díjas rendező briliáns alkat volt, remek dramaturg. Hozzátette: szerdán, halála előtt háromszor is beszélt Bacsó Péterrel telefonon, aki az utóbbi időben sokat szenvedett egészségügyi problémái miatt.
Kálomista Gábor, aki producerként Bacsó Péter utolsó filmjét, a Majdnem szüzet jegyezte és a Hamvadó cigarettavégen is együtt dolgozott a rendezővel, elmondta, hogy még voltak közös terveik, egy tévéfilmen kezdtek volna együtt dolgozni.
