Hetvenévesen elhunyt Dževad Karahasan Herder- és Goethe-díjas bosnyák író, esszéíró és filozófus, a Balkán egyik legnevesebb és legnagyobb tisztelet övezte szerzője.

Karahasan regényei és elbeszélései mellett színpadi műveiről és esszéiről ismert, legnagyobb népszerűségnek Németországban örvend, de könyveit több más európai nyelvre is lefordították. Első, 1989-es regénye, a Keleti díván – három történet az ezer évvel ezelőtti muzulmán világból – 2007-ben magyarul is megjelent.

A műveiben a bonyolult történelmű Bosznia-Hercegovina világát és a korai iszlám civilizációt bemutató szerző a boszniai Duvnóban (ma: Tomislavgrad) született 1953-ban muszlim családban. Szarajevóban és Zágrábban tanult irodalomtudományt. Tanulmányai után Szarajevóban telepedett le, de a délszláv háború idején egy év után elmenekült az ostromlott bosnyák fővárosból, és Németországban, illetve Ausztriában talált munkát. A háború után visszatért hazájába, ahol egyebek közt dramaturgként dolgozott a Szarajevói Nemzeti Színházban. Az utóbbi években az ausztriai Graz és Szarajevó között ingázott, Szarajevó megmaradt művei fő helyszínének.

Műveiben érezhető a törekvés az ismeretterjesztésre, a közvetítésre Kelet és Nyugat, az iszlám és a kereszténység között.

A „világok közti vándorként” számon tartott szerzőt számos díjjal tüntették ki, egyebek közt megkapta a Bruno Kreisky-díjat (1995), a Bécsi Egyetem Herder-díját (1999), a Lipcsei Könyvdíjat (2004) és Frankfurt város Goethe-díját (2020).

Fotó: Frank Rumpenhorst / AFP