Gálfalvi Zsolt 1933-ban született Marosvásárhelyen, a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv- és irodalomtanári diplomát 1955-ben. 1951-től az Utunk folyóirat szerkesztőségében dolgozott, majd 1956-tól az Igaz Szó belső munkatársa, 1962-től főszerkesztő-helyettese.
A marosvásárhelyi Állami Magyar Színház igazgatója volt 1967 és 1969 között. 1969-ben Bukarestbe költözött, ott az Előre és A Hét főszerkesztő-helyettese volt. Az Utunk, az Igaz Szó, A Hét, az Új Élet és az Előre hasábjain közölt irodalmi és színházi kritikáin kívül román és német folyóiratokban is jelen volt tanulmányokkal, esszékkel. Első kötetébe (Írók, könyvek, viták. 1958) pályája első szakaszában született irodalomkritikai cikkeit és tanulmányait gyűjtötte össze.
Az írás értelme című második kötetében (1977) olyan kortárs írók, költők műveit elemzi, mint Asztalos István, Balogh Edgár, Farkas Árpád, Kacsó Sándor, Kovács György, Majtényi Erik, Nagy István, Sütő András, Szász János, Szemlér Ferenc, Szilágyi István. Színházi jegyzeteit Prospero szigetén címen adta közre. Élénk visszhangot váltott ki 1981-ben indult „élő irodalmi folyóirata”, a bukaresti Román Televízió magyar adásában Sokszemközt című rovata, amelyben kortárs romániai magyar írókkal beszélgetett.
Nyitókép: Gálfalvi Zsolt író, irodalomtörténész a Születésnapi Irodalmi Szalon elnevezésű rendezvényen, 2008-ban. Fotó: MTI/Kollányi Péter
Megosztás a Facebookon
Küldés messengeren
link
másolása
