 |
Jones fivére volt Elvin Jonesnak, John Coltrane legendás dobosának, de a híres trombitás-zenekarvezető Thad Jonesnak is. Elismertségéről tanúskodik, hogy 1962-ben ő kísérte Marylin Monroe-t, amikor a színésznő a Madison Square Gardenben J.F. Kennedy elnöknek születésnapi köszöntőt énekelt. Jones Grammy életműdíjat kapott tavaly, és 1989-ben adományozták neki az USA Nemzeti Művészeti Alapítványtól a Jazz Mestere címet, amely a műfaj legmagasabb állami elismerése. Zenésztrásai és a kritika különösen elegáns billentését, melódiáinak finomságát és stilisztikai változatosságát méltatták.
Missouri államban született, de Michiganben nőtt fel, ahol helyi zenekarokkal már 13 évesen fellépett. 1944-ben kapta első komoly szerződését Lucky Thompson ajánlására. Nemsokára New Yorkba költözött, Norman Granz is meghívta a Jazz at the Philharmonic koncertekre, melynek eredményeképpen évekig ő volt Ella Fitzgerald első számú kísérője.
Összesen több mint hatvan olyan lemezt rögzített, amelyen szólóban játszott vagy ő vezette a zenekart. Hét évtizedes pályája során Benny Goodman, Artie Shaw, Milt Jackson, Cannonball Adderley, Coleman Hawkins, Ben Webster, Wes Montgomery, Nancy Wilson, Lester Young, Charlie Parker, John Coltrane, James Moody és még számos jazz óriás társa volt, bár utolsó éveiben sajnálkozott amiatt, hogy nem túl sok lemezt vett fel két világhírű fivérével, akik már előtte eltávoztak, utóbb Elvin, 2004-ben. Hank Jones szinte élete utolsó pillanatáig aktív volt, még jövő évre is tele volt írva a naptára meghívásokkal.
A kilencvenes évek óta többször turnézott Joe Lovano szaxofonossal, de szólóban is sokat koncertezett. Most már csak posztumusz jelenhet meg duófelvétel-sorozata Charlie Haden bőgőssel, amelynek Come Sunday lesz a címe. Hadennel már kiadtak egy lemezt tizenöt éve, ezúttal is himnuszokból, spirituálékból és népdalokból állították össze a repertoárt. Haden szerint Jones talán még soha azonosult ezekkel az emelkedett, magasztos dalokkal annyira, mint ezen, élete utolsó felvételén.
