Elhunyt Jean-Louis Trintignant francia színész

A színész a legnagyobb sikerét az Egy férfi és egy nő című, Claude Lelouch rendezte filmben aratta: az 1966-os alkotás a cannes-i Arany Pálmát, a Golden Globe-díjat és a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat is megkapta.

Jean-Louis Trintignant a
délnyugat-franciaországi Piolenc-ban 1930. december 11-én született, apja
jómódú iparos volt. Tanulmányait félbehagyva húszévesen Párizsba ment, hogy
színész lehessen. Nemzedékének legtöbb tagjához hasonlóan az ő bálványa is Gérard
Philipe volt. A tanoda elvégzése után, 1951-től kapott színházi szerepeket, s
bár kezdetben tehetségtelennek tartották, szuggesztív játéka hamar
elhallgattatta kritikusait.

A kamera elé 1955-ben Brigitte Bardot partnereként állt először, Roger Vadim És az Isten megteremtette a nőt című, annak idején hatalmas botrányt kavaró filmjében. Három év önkéntes katonaság után 1959-ben ismét a Vadim rendezte Veszedelmes viszonyokban, majd több olasz produkcióban szerepelt. Ezek közül a legismertebb az 1962-ben készült Előzés, amelyben Vittorio Gasmannal játszott együtt.

Az Egy férfi és egy nő című
filmben autóversenyzőt megformáló Trintignant maga is rajongója volt a
sportnak, több versenyen is indult. A film 1986-os folytatásában is szerepelt (Egy
férfi és egy nő 20 év múlva), ez azonban üzleti és művészi szempontból
egyaránt tévedésnek bizonyult. 1968-ban a Berlinálén a legjobb férfi
főszereplőnek járó díjat kapta Alain Robbe-Grillet A férfi, aki hazudik
című filmjében nyújtott alakításáért. A kritikusok elismerését következő két
filmjével is kivívta: Costa-Gavras Z, avagy egy politikai gyilkosság
anatómiája című alkotásában hitelesen személyesített meg egy fiatal
vizsgálóbírót, s játékáért a cannes-i fesztiválon elnyerte a legjobb férfi alakítás
díját, remekelt Eric Rohmer Éjszakám Maudnál című produkciójában is.

Pályája során rendszeresen vállalt
színpadi szerepeket, s visszatérő műfaja volt a versmondás. Legnagyobb színpadi
alakítása a Hamlet volt. A dán királyfit 1960-ban és 1970-ben is
eljátszotta.

Előző felesége, Nadine Trintignant rendezte a Szerelmem... szerelmem című filmben, s ő maga is megpróbálkozott a rendezéssel, nem is sikertelenül (Egy jól eltöltött nap, Az úszómester). Színészként aratott elismerést a Bernardo Bertolucci rendezte, Alberto Moravia regényét feldolgozó A megalkuvóban (1970), akárcsak a Dino Buzzati művének adaptációjából készült Tatárpusztában (1976), az Ettore Scola által készített A teraszban (1980).

Szerepelt Francois Truffaut utolsó
filmjében, a Végre vasárnap! (1983) című alkotásban és Bertrand Blier Kösz,
megvagyok című mozijában. A lengyel Krzysztof Kieslowski Három szín-trilógiájának
befejező darabjában, a Pirosban (1994) nyújtott teljesítményét – egy
nyugdíjas bíró megformálását – a kritika osztatlan elismeréssel fogadta. Magyar
vonatkozású filmje is van, Szabó László rendezte 1984-ben a Sortűz egy
fekete bivalyért című alkotásban.

2012-ben, tizennégy év szünet után már
több mint 80 évesen szakította meg nyugdíjas éveit Michael Haneke Szerelem
című filmje kedvéért, melyet az osztrák rendező kifejezetten neki írt.
Megrendítően szép alakításáért megkapta az Oscar-díj francia megfelelőjét, a
César-díjat, valamint az Európai Filmdíjat. Az alkotás elnyerte a cannes-i
filmfesztiválon az Arany Pálmát, valamint a legjobb idegen nyelvű filmnek járó
Oscar-díjat.

A törékeny alkatú színész alakításait gyöngéd udvariasság és váratlan kíméletlenség jellemezte.

A gyenge jellemeket – elvetemült gyilkosokat, féltékeny férjeket, félénk homoszexuálisokat vagy nevetséges nyárspolgárokat – visszafogottan, sohasem harsány eszközökkel jelenítette meg. Kiválóan értett ahhoz, hogy a karakterek sötét vonásait, a nyers erőszakot és a szívtelenséget ábrázolja. „A színész üres papírlap, amelyre festékkel írnak” – mondta egyszer.

Lánya, Marie Trintignant már tizenhét évesen szerepelt apjával A teraszban, később saját jogán is elismert színésznőként közös Apollinaire-esteket tartottak. 2002-ben még együtt játszottak a Janis és John című komédiában, de Marie-t a következő évben egy veszekedés során barátja, Bertrand Cantat ismert francia rockénekes olyan súlyosan bántalmazta, hogy belehalt sérüléseibe.

A színész 2013-ban bejelentette, hogy végleg visszavonul. A Riviérán található Antibes város Anthea nevű színházában szavalóesttel búcsúzott a közönségtől. 2017-ben egy interjúban nyilvánosságra hozta, hogy rákbetegségben szenved. Ugyanabban az évben Michael Haneke Happy End című drámájában az egyik főszerepet alakította Isabelle Huppert oldalán.

A francia filmlegenda, aki pályája során több mint 150 film elkészítésében vett részt, a következő évben bejelentette, hogy nem filmez többé. Claude Lelouch-nak azonban nem tudott nemet mondani, amikor több mint fél évszázaddal az Egy férfi és egy nő bemutatója után a rendező az eredeti alkotásban szereplő színészekkel elkészítette a legendás film újabb folytatását. A nosztalgikus hangvételű Egy élet legszebb éveit eredeti helyszíneken, az észak-franciaországi tengerparton, Deauville-ben forgatták.

A nyitóképen a 2017-ben Cannes-ban. Fotó: AFP/Alberto Pozzoli