Manolescu 1939-ben Ramnicu Valceán született, Nagyszebenben érettségizett, 1962-ben a Bukaresti Tudományegyetemen bölcsészkarán szerzett oklevelet, amelynek 1964-től oktatójává vált, Titu Maiorescu életművéről írt doktori disszertációját 1974-ben védte meg. A Contemporanul folyóirat irodalmi rovata, majd a Romania Literara irodalmi hetilap szerkesztőjeként dolgozott, több mint 30 irodalomtörténeti, irodalomkritikai és esszékötet szerzője, 2008-ban a román irodalom öt évszázadáról jelentetett meg 1500 oldalas irodalomkritikai történeti áttekintést, amelyen 25 éven keresztül dolgozott.
Manolescut 1997-ben választották a Román Akadémia levelező, 2013-ban rendes tagjává, 2005-től a Romániai Írószövetség elnöke, 2008-ban irodalmi és közéleti munkásságáért megkapta a legmagasabb román állami kitüntetést, a Románia Csillaga nagykeresztjét.
Az 1989-es forradalom után egy évtizedig politikai szerepet is vállalt a Ion Iliescu államfő által képviselt posztkommunista rendszer ellenezékének markáns egyéniségeként. 1991-ben Manolescu vezetésével alakult meg az Egyetem téri kommunistaellenes mozgalomból kinőtt Polgári Szövetség Pártja (PAC), amelynek színeiben 1992 és 1996 között szenátori mandátumot szerzett. A PAC a liberális mozgalmak integrációja során beolvadt a történelmi Nemzeti Liberális Pártba (PNL), Manolescu azonban 2000-ben lemondott a PNL-ben betöltött alelnöki tisztségéről, és visszavonult a politikai élettől.
Manolescu az utolsó pillanatig aktív tagja volt a romániai irodalmi és közéletnek: a héten még a Romániai Írószövetség elnökeként búcsúlevelet küldött Szilágyi István Kossuth-díjas erdélyi magyar író temetésére.
