Pauk György, a világszínvonalú előadó 1936. október 26-án született Budapesten. Édesanyja zongorista volt, ő maga ötéves korában kezdett hegedülni. Szülei a holokausztnak estek áldozatul. Mint rendkívüli tehetséget tizenhárom éves korában felvették a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiára, tanárai Weiner Leó, Kodály Zoltán, Szabolcsi Bence és Molnár Antal voltak. Már akadémiai növendékként számos versenyt nyert, köztük Paganini-versenyt Genovában és kamarazene-versenyt Münchenben. A Filharmónia szólistájaként koncertezett Magyarországon, Svédországban, Belgiumban, Franciaországban és Németországban. 1958-ban Párizsból nem tért vissza Magyarországra, Hollandiában kötött szerződést egy koncertmesteri félállásra.
Közben készült a párizsi nemzetközi Jacques Thibaud-versenyre, amelyet 1959-ben megnyert. 1961-ben magyar származású feleségével Londonba költöztek. Londoni bemutatkozó szólóestje a Wigmore Hallban 1962-ben volt, majd a Royal Festival Hallban a Londoni Szimfonikusok szólistájaként lépett fel. Első nagy koncertturnéja 1965-ben volt Ausztráliában. Útközben fellépett Törökországban, Izraelben, Indiában, Hongkongban és Új-Zélandon is. Az Egyesült Államokban 1971-ben mutatkozott be Sir Solti György meghívására a Chicagói Szimfonikusokkal. A következő évtizedekben évente tért vissza Amerikába számos zenekar és fesztivál szólista vendégeként, fellépett többek között Bostonban, Philadelphiában, San Franciscóban, Washingtonban és New Yorkban. Chicagóban egy Stradivari-hegedűt kapott örök használatra egy mecénástól.
Számos hangfelvétele jelent meg, melyekkel Cecilia- és Az Év Lemeze díjakat is nyert, valamint egy Grammy-jelölést is kapott. Az 1970-es évek elején megalakult Pauk–Frankl–Kirschbaum-trió világhírre tett szert csaknem harmincéves fennállása alatt. A Londoni Királyi Akadémián művészképzőt vezetett, mesterkurzusokat tartott világszerte. 1997-től a zürich–winterthuri konzervatórium vendégprofesszora volt. Nemzetközi hegedűversenyek zsűrijében is szerepelt. Több helyen tisztelték meg díszpolgársággal, díszdoktorátussal.
1956-ban megnyerte a genovai Paganini-versenyt, 1957-ben pedig a müncheni szonátaverseny első díját szerezte meg. 1959-ben a párizsi Jacques Thibaud-verseny nagydíjasa volt, 1983-ban Az év legjobb lemeze elismerésben részesült. 1998-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetést. 2007 végén egy Budapesten adott koncerttel búcsúzott a nyilvános szerepléstől. 2008-ban – mint a Bartók-interpretáció egyik legnagyobb alakját – Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki.
Pauk György haláláig dolgozott: november elején a Zeneakadémián tartott mesterkurzust. Özvegye elmondta, hogy a zenészt a közelmúltban baleset érte, ami után kórházba szállították. A temetését Londonban tervezik, időpontjáról később intézkednek.
