fbpx

Elhunyt Pierre Soulages, a francia festészet világsztárja

Életének 102. évében elhunyt Pierre Soulages francia festő, akinek a neve elválaszthatatlanul összefonódott a festményein folyton megjelenő és mindig megújulni képes fekete színnel.

A világ egyik legnagyobb élő művészének tartott festőt szerdára virradóra éjjel, a dél-franciaországi Sete-ben található otthonában érte a halál, amelyet szívelégtelenség okozott – közölte az AFP hírügynökséggel Mohamed Kaoud, aki 27 éve volt Pierre Soulages titkára. Elmondta, hogy a festő 100 éves özvegye jól van. A házaspár a közelmúltban ünnepelte nyolcvanadik házassági évfordulóját.

„Pierre Soulages meg tudta újítani a fekete színt, fényt fakasztva belőle. A fekete szín által a művei élő metaforák, amelyekből mindannyian reményt merítünk” – írta a Twitteren Emmanuel Macron francia államfő.

Rima Abdul Malak kulturális miniszter szerint a művészeti világ és Franciaország számára is hatalmas veszteség a festő halála. Elisabeth Borne miniszterelnök szerint Pierre Soulages az időn átívelő hatalmas életművet hagy ránk. A kormányfő a Twitteren azt írta, hogy a festő a fekete színt elképesztő módon újította meg, és vált a színek mesterévé.

A mindig fekete ruhát viselő Soulages a fekete színről azt vallotta: mindig is a fény kitörését kereste.

A több mint 75 éves alkotói pályája során egyszerre vívta ki a kulturális intézmények és a galériák elismerését. Ő számított a legkeresettebb francia festőnek. Munkái rekordáron kelnek el, egy 1961-ben készült festményét 2021 novemberében New Yorkban 20,2 millió dollárért (mintegy 8 milliárd forint) vásárolták meg.

Pierre Soulages a közép-franciaországi Rodez-ben született 1919. december 24-én. Egy anekdota szerint ötévesen már a pályáját meghatározó fekete színnel festett, és amikor nővére megkérdezte, mit ábrázol a kép, a család nem kis derültségére azt felelte, havat. Magyarázata meghökkentő, ugyanakkor nagyon is érthető volt: észrevette, hogy a tustól kihagyott részeken, a fekete mellett sokkal fehérebbé változik a szürkés papír, azaz tulajdonképpen fordítva, mintegy a hó hátterét megadva dolgozott.

Amatőr régészként szülőhelye környékének barlangjait, földjeit járta régi tárgyak után kutatva, így tizennyolc évesen neve bekerült a helyi múzeum adattárába – igaz, még nem festőként, hanem prehisztorikus nyílhegyek, cserépedénydarabok adományozójaként. Művészetről való gondolkodásának kezdetét is ezekhez a kirándulásaihoz kapcsolta: számára izgalmasabb kérdés volt, hogy az amúgy is sötét barlangokban lakó első emberek a bárhol megtalálható fehér kövek helyett miért feketével és más sötét színekkel rajzolták tele otthonukat, mint az antik görög művészet gyönyörű szobrain vagy a perspektivikus ábrázolás illúzióján merengeni.

Szülővárosában kezdett festeni, és ide is tért vissza, amikor 1938-ban felvették a párizsi Képzőművészeti Akadémiára, de a tananyagot látva mégsem iratkozott be. A rövid fővárosi kitérő alatt a Louvre-ban Picasso és Cézanne munkái teljesen lenyűgözték. Később Picasso révén ismerkedett meg a feleségével is.

A második világháború után, 1947-ben a független festők szalonján állított ki. Képein már meghatározók voltak azok a sötét alakzatok, formák, melyekkel nemcsak a korszak színes, lírai absztrakt és expresszionista irányzataitól határolódott el, de a művészettörténetben mindaddig marginális helyzetű fekete színt tette meg alkotásai kulcsszereplőjévé.

Azonnal felfigyelt rá a szakma. Az első nagy elismerést egy 1951-es németországi kiállítás hozta meg számára, ahol olyanokkal szerepelt együtt, mint Frantisek Kupka, Auguste Herbin, Hans Hartung, Gerard Schneider, s a már közismert művészek az ő festményét választották az esemény plakátjához. Hamarosan James Johnson Sweeney, a New York-i Modern Művészetek Múzeumának kurátora, a Guggenheim Múzeum későbbi igazgatója kereste fel párizsi műtermében, hogy több képét megvásárolja. Soulages-nak a következő évben az Egyesült Államokban önálló kiállítása nyílt. 1954-től évtizedeken át Sam Kootz, a neves műkereskedő képviselte Amerikában, ahová a meghívásoknak eleget téve gyakran ellátogatott. Útjai során olyan festőkkel kötött barátságot, mint Rothko, Franz Kline, Robert Motherwell és Willem de Koonig, ekkorra már nemzetközileg elismert alkotó volt.

Képei a róla elnevezett múzeumban Rodez-ben (Franciaország). Fotó: AFP/Patrice Thebault

Első, Jelek néven ismert korszakát a sötét és a világos alap közti kapcsolat, a játékosság határozta meg. Következő alkotói periódusában a fény, a szín és a vászon összefüggéseit vizsgálta. A vászonra felvitt pirosra, lilára vagy kékre fekete réteget festett, majd bizonyos helyeken visszakaparta, láthatóvá téve az elfedett részleteket, színeket. A harmadik festői szakasz, az Outrenoir-sorozat a fekete képeké: ezeken szerinte a fény átalakítása, variálása történik a kép felülete által.

1979-ben az American Academy of Arts and Letters tiszteletbeli tagjává választották. Ő volt az első élő képzőművész, akinek munkáiból 2001-ben kiállítás nyílt az Ermitázsban, 2009-ben a Pompidou Központban, 2010-ben Mexikóvárosban rendezték meg retrospektív kiállítását. 2014-ben Rodez-ben múzeuma nyílt, 2019-ben életmű-kiállítása volt a párizsi Louvre-ban.

Fotó: AFP/Pascal Guyot

A rovat további cikkei