A színházban, a színházért élt. A színházi alkotók azon nemzedékéhez tartozott, akik izzó tekintettel, eksztázisban alkottak, személyiségük teljes képét a színház világával való tökéletes azonosulás alakította. Olyan típusú ember volt, aki jóban-rosszban ezer százalékig volt benne, mindenben teljes intenzitással, a legmagasabb hőfokon volt képes szeretni és gyűlölni.

1972-től a Pécsi Nemzeti Színházban dolgozott színészként és rendezőként, majd 2 évet a József Attila Színházban töltött, ezt követően Egerbe került, és 1994-től a Gárdonyi Géza Színházban dolgozott elsősorban rendezőként.

Pályafutása során 57 darabban szerepelt színészként és 107 előadást rendezett. Igazi színházi mindenevő volt, repertoárján szerepelt a klasszikusoktól a modernig, a drámától a zenés darabokig minden. Rendezett többek között Shakespeare-t, Schillert, Brechtet, Beckettet, Mrozeket és Ionescut, Heltait, Márait, Spirót, Háy Jánost és Party Nagyot. Játszott Calibant A viharban, Fortinbrast a Hamletben, Bazarovot az Apák és fiúkban.

A magyar és nemzetközi színházi irodalom minden szegmensében otthonosan mozgott, számtalan sikeres rendezés és produkció kötődik a nevéhez. Munkássága elismeréseként 1989-ben Jászai Mari-díjat kapott.

Nyitótkép: Szegvári Menyhért Győry Emillel a Sík Ferenc rendezte Tévedések vígjátékában.