(MTI) - Tábori György, aki hosszú élete során valóságos polihisztor - újságíró, műfordító, forgatókönyvíró is volt - még a legutóbbi időkben is állított színre új darabokat a Berliner Ensemble-ban. Az életének utolsó időszakában túlnyomóan Berlinben tartózkodó Taborit hétfő este érte a halál, értesülések szerint végelgyengülés következtében.
Tábori György (George Tabori) 1914. május 24-én született Budapesten. Apja Tábori Kornél író, újságíró, a Pesti Napló szerkesztője, a bűnügyi riport magyarországi meghonosítója volt (Auschwitzban halt meg), bátyja Tábori Pál író volt.
Tábori György Berlinben vendéglátást tanult, majd pincérként, később egy kávéház vezetőjeként dolgozott. A hitleri hatalomátvétel után visszatért Magyarországra, s a Ritz-szálló tisztviselője, majd egy londoni utazási iroda alkalmazottja lett. A zsidóellenes politikai környezet miatt 1936-ban Londonba emigrált, 1939-től a Magyar Nemzet bulgáriai és törökországi tudósítója volt. A második világháború alatt az angol hadsereg mellett Jeruzsálemben, majd Kairóban a BBC-t tudósította. 1947-ig a BBC-nél dolgozott, ezután kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol kezdetben Hollywoodban írt forgatókönyveket elsősorban Alfred Hitchcock számára. Amerikában ismerkedett meg Bertolt Brechttel, Leon Feuchtwängerrel és Thomas Mann-nal.
1970-ben Brecht felesége, Helene Weigel hívására tért vissza Európába, Londonban élt, de Berlin, Bréma, München és Hamburg színházaiban is rendezett. 1975-ben megalapította a Bremer Theater Labort. 1987-90 között a bécsi Der Kreis színház igazgatója volt, 1989-től Ausztriában élt. Vendégrendező volt a bécsi Burgtheaterben, a lipcsei operában és több berlini színházban. Még a legutóbbi időkben is állított színre új darabokat a Berliner Ensemble-ban.
Első regényét még Egyiptomban kezdte írni. A könyv 1945-ben jelent meg angolul, majd 1947-ben magyarul A köd mögött címmel. Hiába lett két további könyve: A bal kéz bajtársai és az Eredeti bűn is igen sikeres Londonban, apja és családja nagy részének elveszítése miatt keserűen hagyta el Európát. Amerikában kezdett drámákat írni, első ironikus darabja Menekülés Egyiptomba címmel egy osztrák emigránscsaládról szól. A művet 1952-ben mutatták be New Yorkban Elia Kazan rendezésében. A császár ruhái (1953) egy pesti értelmiségi története, aki letartóztatásakor először megtagadja elveit, s a kínzások nyomán ismeri fel saját emberi méltóságát.
Későbbi művei egyre keserűbbek, a világot reménytelennek látta, de kétségbeesését gúnnyal és iróniával kompenzálta. A kannibálok című darabjában Swift javaslatát idézi: a koncentrációs tábor lakói racionális megfontolásból fogyasztják el öngyilkos társuk tetemét. Pinkville című drámája azt a folyamatot érzékelteti, hogyan válik egy jámbor és igazságszerető amerikai fiatalember az állami hadigépezet részévé.
1987-ben nagy botrányt kavart Salzburgban Franz Schmidt Könyv hét pecséttel című oratóriumának színrevitelével, ugyanebben az évben mutatta be Bécsben Mein Kampf című darabját a festőnövendék Hitlerről. A német-zsidó tragédiát ábrázoló mű megmutatja hősének nevetséges groteszkségét, amely ma nem tenné lehetővé hatalomra jutását. Tábori azonban figyelmeztet: a veszély mindig, mindenütt jelen van. A Goldberg-variációkban és a Ballada a bécsiszeletről című művében is az antiszemitizmus kérdését járja körül.
1996-ban A mama kurázsija című filmforgatókönyvét Michael Verhoeven német rendező vitte filmre brit-német koprodukcióban. A mű a budapesti zsidók deportálásáról szól a II. világháború idején, főhőse az író édesanyja, Tábori Elza, aki - a történet szerint - egyedül menekül meg az auschwitzi foglyok közül.
1996-ban a Madách Színházban mutatták be az Utazás című rockoperát, amely Tábori írásából készült az 1956-os magyar forradalom 40-ik évfordulójára.
Rendezőként különösen Shakespeare, Brecht és Kafka darabjainak színrevitelével tűnt ki. Szerinte a színház lehet obszcén, lehet profán, lehet provokatív, feladata az általános közönnyel, felejtéssel és durvasággal való szembenézés.
Számtalan díjat, kitüntetést kapott, köztük 1976-ban a Német Kritikusok Szövetségének díját, 1981-ben a Berlini Művészeti Nagydíjat, 1988-ban a Berliner Teatherpreist, 1991-ben a Peter Weiss-díjat nyerte el. 1992-ben - első idegen nyelvű szerzőként - megkapta a legnagyobb német irodalmi kitüntetést, a Büchner-díjat, 1999-ben a bécsi Concordia Sajtóklub díját, amelyet életművéért adományoztak. 2000-ben Konrád Györggyel együtt Goethe-emlékérmet kapott. 2003-ban Berlinben átvette a Bruno Kreisky-díjat. 2006-ban az Osztrák Köztársaság hírnevének öregbítése érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseként megkapta a Becsületrend a Csillaggal kitüntetést.
Tábori György archívumát a Berlin-Brandenburgi Művészeti Akadémiára hagyományozta.
Claus Peymann, a Berliner Ensemble intendánsa hangsúlyozta: "Tabori halálával pótolhatatlan űrt hagy maga után. Ilyen rendkívüli emberek csak ritkán születnek".
A Bundestag elnöke, Norbert Lammert elmondta: "George Tabori - saját élettapasztalatai ellenére és azok miatt is - íróként és rendezőként egyaránt gazdagította a német irodalom kiemelkedő zsidó hagyományait, amelyeket a nemzetiszocialisták a legkegyetlenebb módon igyekeztek lábbal tiporni." Lammert kiemelte Tabori "egyedülálló személyes szuverenitását". "A munkájával kiérdemelt tisztelet mellett mindez kimagasló helyet biztosít számára a német színház újkori történetében"- tette hozzá.
Bernd Neumann kulturális államminiszter hangsúlyozta, hogy George Tabori évtizedeken keresztül fáradhatatlan energiával gazdagította a német színházat. A magyar származású író és rendező ábrázolása egyszerre volt radikális, komikus és groteszk. "Az ország számára óriási megtiszteltetés, hogy Tabori - annak ellenére, hogy szinte egész családját Auschwitzben irtották ki - Németországot választotta életének és munkásságának központjául" - emelte ki a miniszter, aki a német kulturális kormányzat kötelességének nevezte George Tabori emlékének őrzését és ápolását.
Claudia Roth, az ellenzéki Zöldek elnöke elmondta: a magyar származású író-rendező egész pályája során a kritikus színház mellett állt ki. "Olyan darabokat vitt színpadra, amelyek nemcsak szemlélték a világot, hanem ... pozitív irányba igyekezték befolyásolni annak alakulását". Kiemelte, hogy a nácizmussal és a fasizmussal való szembeszállás végigkísérte Tabori életét és műveit. "Embersége és éber bölcsessége hiányozni fog számunkra egy olyan időszakban, amikor az egyik legfőbb feladat a német történelem értékelése" - jelentette ki a pártvezető.
Klaus Staeck, a berlini Művészetek Akadémiájának elnöke pedig arra mutatott rá: "Tabori humanitása és bölcsessége egyedülállónak számított a színházi világban."
Elfriede Jelinek osztrák Nobel-díjas drámaíró a Deutschlandfunk rádióállomásnak azt nyilatkozta, hogy Tabori számára a színház jelentette az életet, s onnan csak a halál tudta elragadni.
A Frankfurter Allgemeine Zeitung felidézte Tabori színházi pályájának szinte valamennyi szakaszát, a bécsi Burgtheatertől a Berliner Ensemble-ig. Az újság felidézi, ahogy Tabori 1987-ben a Bécsben bemutatott Mein Kampf című darabjában leleplezte Hitler nevetséges groteszkségét, majd ahogy a Goldberg-variációkban 1993-ban meglehetősen sajátos módon ábrázolta az antiszemitizmust.
A Die Welt szerint Tabori rendkívül bölcs ember, s egy csodálni való varázsló volt. Az újság részletesen ismertette a 93 éves korában elhunyt magyar származású író és rendező életpályáját. Az újság rámutatott: Tabori halálával a világ egyik legnagyobb viccmesélője, ugyanakkor legkomolyabb filozófusa távozott az élők sorából.
A Der Tagesspiegel Taborit "nagy játékosnak", egyben az elmúlt évszázad egyik legfőbb tanújának nevezte, aki életében volt szállodai kifutófiú és titkosügynök, emigráns és világutazó, Greta Garbo szeretője, Brecht asszisztense és Hitchcock forgatókönyvírója, majd regényeket írt és felejthetetlen színházat alkotott.
A Süddeutsche Zeitung Tabori életpályáját ismertetve hangsúlyozta: a világ színházának egyik legnagyobb személyisége távozott az élők sorából. Tabori egész életművét kimondhatatlan bölcsesség, ugyanakkor egyfajta gyermeki kíváncsiság, szemtelen közvetlenség, továbbá a játék és az irónia iránti örök elkötelezettség jellemezte.
