Elindult az erdélyi Fortepan

Az Azopan Fotóarchívum háromnyelvű honlapot a marosvásárhelyi származású, Budapesten élő Szőcs Edgár közgazdász indította el. "Térben főleg Románia mai területe érdekel, tekintet nélkül a nemzetiségi szempontra. Nem véletlen, hogy az Azopan Fotóarchívum háromnyelvű. Reméljük, hogy a sajtó, a bloggerek is felfedezik, és képeinket használni fogják tartalmaik illusztrálására" - mondja. A képadatbázis tartalma önkéntes adományokból bővül, nem kereskedelmi célra pedig szabadon felhasználható.

Szőcs Edgár nyolcéves korától fotózik, már nagyapja és édesapja is fényképezett, édesanyja pedig a marosvásárhelyi fotópapírgyár laboratóriumában dolgozott. Edgár már a kétezres évek elején eldöntötte, hogy digitalizálni fogja a család fotóarchívumát. Ugyanakkor az is megfogant benne, hogy mivel minden családban akadnak érdekes képek, jó lenne azokat valamilyen formában összegyűjteni és elérhetővé tenni.

?Amikor meghalt nagytatám, összegyűjtöttem a régi negatívokat a családban. 2015- profi szkennert szereztem, és két hónap intenzív munkával digitalizáltam hatezer fényképet? ? meséli. Ekkor már évek óta működött Magyarországon a Fortepan fotóarchívum, ezért a fejébe vette, hogy létrehoz egy hasonlót Romániára vonatkozóan is.

Végül 2017-ben vágott bele az országos fotóarchívum létrehozásába. Barátaival megalakította a Régi fotók Erdélyből Facebook-csoportot, mely jelenleg már közel nyolcezer taggal rendelkezik. A cél az volt, hogy az archívum elindulásáig is foglalkozzanak a régi képekkel, a tagok pedig lehetőleg saját családi képeiket, gyűjteményüket osszák meg a nagyközönséggel egy leírás, egy történet kíséretében.

"Édesapám vett tavasszal néhány képet az ócskapiacon. Látszott, hogy fotókon szereplők egy családhoz tartoznak, de nem tudtunk semmit róluk. Aztán miután közzétettem az elsőt, elkezdtek ömleni az információk, és a végén egy egész családtörténet rajzolódott ki. Ráadásul egy jól ismert marosvásárhelyi család története" - meséli.

Vagy ott van a berecki Hankó Ibolya esete. Róla készült egy kép 1940-ben, amikor a magyar hadsereg bevonult Erdélybe: az egyik honvéd ölbe kapja a mosolygó kislányt. A spontán pillanatot Székely Gyula szakaszvezető megörökítette, a fénykép pedig annyira kifejező lett, hogy a Magyar Királyi Honvédsereg ezt választotta hivatalos képeslapjának. Sok katona ezzel üzent haza. "Néhány évvel ezelőtt Ibolya néni magyar állampolgárságért folyamodott a csíkszeredai konzulátuson. A kérvényhez ezt a fotót is csatolta. A véletlen úgy hozta, hogy az ügyet intéző hivatalnok felismerte a képen a saját nagyapját" -  teszi hozzá Szőcs Edgár.

Így állnak össze lassanként személyes emlékeink közös történelmünkké.

A teljes cikk a szekelyhon.ro oldalán olvasható.

Fotók forrása: a Régi fotók Erdélyből Facebook-oldala