A Szabadtéri Néprajzi Múzeum a magyarországi múzeumi szférában elsőként kezdett el a világszerte egyre komolyabb kihívást jelentő demencia problémájával, demenciával élő emberekkel foglalkozni. A múzeum programja egy speciális múzeumi foglalkozás, amelynek módszertana a múzeum sajátos adottságaira épül, de más környezetbe is adaptálható. A demenciaprogram múltidéző foglalkozása segíti, hogy az emlékezetzavarral élő emberek élményekkel töltődjenek fel, javuljon a kommunikációjuk környezetükkel, családtagjaikkal, gondozóikkal.
A program foglalkozásain olyan környezetet teremt a múzeum, amely a demenciával élő idősek fiatalkorát idézi meg, így a helyszín, a foglalkozásvezetők öltözéke is az ötvenes és hetvenes évek közötti időszakra koncentrál. A Skanzen Kisalföld tájegységében kiszemelt házban egy 20. század közepe szerint berendezett szobába érkeznek a program résztvevői, amelyet a környezet hitelessé tétele érdekében olyan tárgyakkal egészítenek ki, amelyek ugyanezt a korszakot idézik. A koncepció szerint nem egy foglalkozásra, hanem vendégségbe érkeznek a résztvevők a múzeumba, így könnyedebb, otthonosabb légkörben, az otthon hangulatát idézi a program. A szabad beszélgetés során a tárgyakhoz kötődő érzelmek, emlékek idéződnek fel. A tárgyak kiválasztásának alapvető szempontja, hogy minél több érzékszervre hassanak. A kínált forró italt korabeli bögréből fogyasztják el, a cukortartó látványa, a kiskanál felidézi fiatalságukat, a korban készült parfüm illatának hatására elfelejtett emlékek jutnak eszükbe. A múzeum így lehetővé teszi, hogy egykori kellemes emlékeiket felelevenítsék, a jelenben újra átélhetővé tegyék.
A foglalkozások felépítése rugalmas, minden esetben a résztvevőkhöz igazodik. A demencia-mintaprogram számos eleme – kilépve a múzeumi miliőből – más helyszíneken is adaptálható ápolók, szociális munkások, egészségügyi vagy múzeumi szakemberek által.
