Kormánydöntés alapján közel 5,5 milliárd forintból újulhat meg a Hagyományok Házának otthont adó Budai Vigadó épülete. Hogyan újul meg a ház, mire használják majd a támogatást?
Nagyon örömteli számunkra ez a kormányhatározat. Annak idején a II. világháború után az a döntés született, hogy a Corvin tér 8. szám alatt jöjjön létre a hely, ahol a népművészettel foglalkoznak. ?46-ban alakult meg a Népművészeti Intézet, ?51-ben pedig a Magyar Állami Népi Együttes. Az előbbiből többszöri átnevezés után Nemzeti Művelődési Intézet lett, és még mindig itt vannak a házban. A Budai Vigadóban azonban komolyabb felújításra a hetvenes évek óta nem került sor. 2005-2006-ban a korábban elviselhetetlen állapotot megszüntették: gyakorlatilag a teljes homlokzat fel volt állványozva, mivel potyogtak a különböző díszítmények, belülről azonban minden maradt a régiben. Hogy néhány példával érzékeltessem, a víz olyan ólomcsöveken fut, amelyek hetente eltörnek, a kazánjainkat 1974-ben gyártották, a Duna pedig rendszeresen elönti a pincéinket, ha magasabb a vízszint. Amikor legutóbb visszaépítettük a liftet a házba, még a bombatámadások repeszeit is sikerült begyűjtenünk, hiszen ezzel a hellyel azóta nem történt semmi. Óriási munka lesz, de remélem, hogy így a jelenlegi szorongatott helyzet meg fog szűnni: egyrészt azáltal, hogy a Nemzeti Művelődési Intézet elköltözik a házból, másrészt azáltal, hogy megpróbáljuk visszaállítani az eredeti tereket. Szeretnénk megszüntetni azt az 1951 óta fennálló anomáliát is, hogy a Magyar Állami Népi Együttesnek nincsen próbaterme, amit a tetőtérben szeretnénk kialakítani számukra. Ezen kívül remélhetőleg teret nyerünk azzal is, hogy a jelenleg a házban lévő kilenc bérlakást kiváltjuk, és a felszabaduló területeket a szakmai céljainknak megfelelően használjuk. Sok vonatkozása van ennek a döntésnek, de az a lehetőség, hogy egy nagyot ugorjunk, és normális körülmények között dolgozzunk, a kormányrendelet által megteremtődött.
Mennyi idő alatt szeretnék megvalósítani a munkát?
A kormányhatározat szerint 2017. december 31-ig be kell fejezni a felújítást. Ezért azt javasoltuk, hogy legyen kiemelt beruházás, hiszen szűk az idő. Ugyanakkor célszerű gyorsan megvalósítani a fejlesztést, mert a ház dübörög, folyamatosan dolgozunk. Szeretnénk, hogy a mindennapokat a lehető legkevésbé befolyásolják majd a munkálatok.
Hogyan mutatná be, mi mindennel foglalkoznak a Hagyományok Házában?
A Budai Vigadót 1951 óta az élő népművészet otthonaként használjuk. A 20. század második felében már teljesen világosan látszott, hogy a hagyományos paraszti kultúra a falvakban a civilizációs hatások, illetve a későbbi határnyitások miatt nagyon gyorsan pusztul, a népművészet pedig eredeti közegében kipusztul. A táncházmozgalom révén volt még egy alapvető tapasztalatunk: azt láttuk, hogy sokkal nehezebb az élő tudást a halottaiból föltámasztani, mint élő módon továbbvinni. Például amikor Lajtha László széki gyűjtését kottából próbáltuk megtanulni, vért izzadtunk vele. Aztán kimentünk Székre, meghallgattuk, hogyan csinálja élőben a prímás, és rögtön világossá vált, hogy mi micsoda a lejegyzésben. Úgy gondoljuk, a táncházmozgalom alkalmas rá, hogy ezt a falvakban kipusztuló kultúrát élő módon városi környezetbe ültesse át, továbbvigye és átadja az utókornak is. Ez a Hagyományok Háza alapötlete. Ez a gondolat már korábban megjelent, és a projekt megerősödött Sebő Ferencnek köszönhetően, aki 1996-ban került ide a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetőjeként. Jómagam 2000-ben kapcsolódtam be a munkába, jó néhány kollégával közösen dolgoztuk ki a Hagyományok Háza koncepcióját. Nem tudtuk volna megvalósítani, ha nincs Rockenbauer Zoltán, aki néprajzosként a területre érzékeny miniszterként viselkedett, és támogatta a ház létrehozását. Ő is látta, hogy az intézmény megvalósítására felhozott indokok valósak, és társadalmi szempontból szorítóak voltak. 2001-es megalapítása óta ezt a célt szolgálja a Hagyományok Háza: saját eszközeivel, saját struktúrájában megvalósítva próbál az élő népművészet otthona lenni.
Hogyan áll össze pontosan ez a struktúra?
Hármas struktúráról van szó. Van egy ?agyunk?, amit könyvtár és archívumnak nevezünk, egyben szolgáltató központ is. Ide koncentráljuk mindazt az analóg tudást, ami a 20. századi gyűjtések során létrejött, digitalizáljuk, katalogizáljuk és közzé tesszük. Két nagy területünk van még, a művészeti és a közművelődési. Előbbinél a mi eszközünk a Magyar Állami Népi Együttes, amely hírünket viszi a világban, és erősíti az identitásunkat a Kárpát-medencében. De szereplője például a bérletrendszerünknek is, amely a kisgyerekektől egészen a nyugdíjasokig terjed. Másik nagy egységünk a Népművészeti Módszertani Műhely, az élő átadás egysége, itt vannak a tanfolyamaink, ahol ez megvalósul. Ezt természetesen nem csak a házban végezzük, hanem országszerte, valamint a Kárpát-medencében. Az anyagi eszközeink meghatározzák, mennyit tudunk vállalni ebből a munkából, de az a célunk, hogy a Hagyományok Házában kialakított standardot szerte a Kárpát-medencében meg tudjuk valósítani. Ennek jegyében szeretnénk, ha a magyar ? lakta területeken Hagyományok Háza fiókokat tudnánk létrehozni. Fontos megemlíteni továbbá a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumot is: ezt a teret 2004-05-ben vettük át az akkori Művelődési Intézettől. Nyolcezer tárgyat találtunk a pincében elég romos állapotban, és az I. kerületi önkormányzat segítségével ? aki a Fő utcában átadott nekünk egy ingatlant ? kialakíthattuk a múzeumot. Így mindezt a csodát meg tudjuk mutatni a közönségnek, illetve kiváló hátteret nyújthatunk a kézműveseinknek, hiszen van hová visszanyúlniuk és megnézniük a korábbi generációk munkáit, technikáit, az idén januárban megnyílt Nyitott Műhelyünkben pedig laikusok is elsajátíthatják a népi mesterségek alapjait.
Külső helyszíneken is megjelennek a programjaikkal?
Igen, az utóbbi években sokszor kiléptünk a négy fal közül. Ezek közül a leglátványosabb az MTVA-val közösen megvalósított Fölszállott a páva: úgynevezett verseny, nekünk valójában seregszemle, ahol fel tudjuk mutatni ennek a kultúrának a gazdagságát. Közeledik a balatonfüredi önkormányzattal közösen lebonyolított prímásverseny is, előttünk áll Kapolcs és a részvétel a Művészetek Völgyében, ahol a Fonóval közösen működtetünk egy folk udvart. Említhetnénk a nyári táborainkat vagy a Mesterségek Ünnepét is, amelyet remélhetőleg idén is százezrek látogatnak majd a Budai Várban.
Az életkort illetően kik látogatnak el ide? Mekkora a fiatalok aránya?
Változó a mértéke, ehhez igazodva változóak az eszközeink is. Az igazán kisgyerekeket úgy próbáljuk bevonni az élő népművészet bűvkörébe, hogy igyekszünk a lehető legközelebb hozni hozzájuk. Felültetjük őket a színpadra, ahol a Magyar Állami Népi Együttes testközelből játszik nekik, mi pedig elmagyarázzuk, mi is történik a színpadon. Ezt megspékeljük kézműveskedéssel, táncházzal, tánctanítással, hangszerbemutatóval: az egész délelőttös programot főleg iskolák látogatják. A tizenéves korosztálynál már más módszert kell alkalmazni, a saját korosztályukból mutatnunk nekik együtteseket, akik elkötelezettek ez iránt a kultúra iránt, rajtuk keresztül láthatják, hogy ennek igenis van értelme. A huszonéveseknek az eredetiséget hangsúlyozzuk. Ha szembesülnek azzal a hiteles mesterkörrel, akik ezt a tudást még magukkal hozzák és örökölték, akkor talán a rácsodálkozás jelentheti a lökést, amivel elindulnak a megismerés felé. Később már a művészeti élmény jön, az idősek pedig olyan nagy számban látogatják a előadásainkat, hogy azon gondolkozunk, két bérletet is kellene indítani nekik.
Mennyit segített a Fölszállott a páva a népszerűség növelésén?
Rengeteget. Nagyon örömteli, hogy előkerültek olyan fiatalok, akik korábban nem voltak a látóterünkben, és tudásukkal, fellépésükkel, színvonalukkal és profizmusukkal nekünk is meglepetést okoztak. Rá lehetett csodálkozni, hogy ilyen hatalmas és szép kincs birtokában vagyunk. Fantasztikus látni, hogy ennyi tehetséges, elkötelezett, és ezt a művészetet magas szinten végző fiatal került a képernyőre, és nagyon szép eredményeket produkált. Ha jól emlékszem, a legutóbbi Pávánál 64 országból kaptunk SMS-t, még Új-Zélandról is érkezett, ami azt jelenti, hogy nem csak a kárpát-medencei magyarság csatlakozott be.
Idén gyerekek számára rendezik meg a Pávát. Többen jelentkeztek közülük, mint a felnőtteknél?
Igen. Kevesen tudják az országban, hogy ma már egy jelentős gyerekréteg foglalkozik néptánccal, népzenével. Az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület fogja őket össze, velük karöltve hirdettük meg a gyerek Pávát. Emlékeim szerint háromszor annyi gyerekjelentkező tűnt fel, ami nyilván annak is köszönhető, hogy az első két műsor megalapozta a népszerűséget. A színvonal is rettenetesen erős volt, ami az Örökségben résztvevő együttesek, tanárok munkájának is köszönhető: nem a semmiből jöttek, nagyon komoly pedagógiai munka áll mögöttük. 169 olyan produkciót láttunk, amely a maximálisan adható 70 pontból 60 fölött teljesített. Ebből az erős mezőnyből kellett kiválasztani azt a 48-at, amelyik befér a műsorba. A gyerekekre való tekintettel megpróbáltuk elvenni az élét annak, hogy kiesik valaki. Az MTVA-val közösen elhatároztuk, hogy mindenki fölkerül a képernyőre. Indulni fog egy sorozat a válogatókban felvett produkciókból, ahol a versenyzők meg is szólalhatnak, mindenkit látni fog a közönség. A 48-on kívül pedig a következő 50-nek felajánlottuk, hogy kifizetjük a nyári szakmai táboroztatását, hogy ezzel a szakmai fejlődését elősegítsük. Úgy gondolom, ennek jó visszhangja lesz a gyerekek között, illetve a szakma berkein belül. Azon túl, hogy 400 gyereket vendégül látunk a felkészítő-táborban, hatással lesz az egész gyerek néptánc és népzenei mozgalomra is: az a tudás, amit itt szereznek, és amivel a képernyőn keresztül szembesülnek, bizonyára még több gyereket arra fog buzdítani, hogy kipróbálja magát ezen a pályán.
Említette a Művészetek Völgyét. Milyen programokkal várják ott a látogatókat?
A Fonó kezdettől fogva a stratégiai partnerünk. Többször szervezünk olyan programokat, amelyeknek a Hagyományok Háza jelenlegi terei nem adnak megfelelő otthont, ezeket pedig sokszor visszük a Fonóba. Ezt az együttműködést folytatjuk a Művészetek Völgyében is, ahol a népművészetnek régóta kitüntetett szerepe van. Ezért határoztuk el, hogy megpróbáljuk feléleszteni a régi Kobuci Udvart, ahová a Fonóval olyan programsort állítottunk össze, ami remélhetőleg tartalmas és felhőtlen szórakozást nyúlt majd az ide látogatóknak egész héten keresztül. Kézműveskedéssel, napindító tánccal, népek - nemzetiségek zenéjével, szabadegyetemmel és természetesen jobbnál jobb koncertekkel, és az elmaradhatatlan, reggelig tartó folkkocsmával várjuk a Folkudarba látogatókat.
Milyen egyéb rendezvényekkel készülnek az év végéig?
Nagyon fontos a Kolozsvári Magyar Napokkal közös munkánk. Az ukrajnai helyzet miatt a kárpátaljai magyaroknak segítségre van szükségük, ezért a rendezvénysorozat középpontjába igyekeztünk Kárpátalját állítani. Az augusztus 17-i megnyitón a Magyar Állami Népi Együttes a Megidézett Kárpátalja című előadást adja elő, illetve megpróbáljuk majd megmutatni Kolozsváron azokat a hiteles kárpátaljai bandákat, akik még élő módon játszanak. Szeptember elején (5-6) második alkalommal rendezzük meg a Skanzennel közösen a Kárpát-medencei Táncházzenészek Találkozóját: ez egy kétnapos program, ahol a nyílt napon a közönséget is bevonva táncolunk és muzsikálunk, másnap pedig visszavonulunk és szakmai napot tartunk. A Néprajzi Múzeummal közösen újra megrendezzük az Országos Népművészeti Kiállítást Élő Népművészet címmel, amely a múzeum épületében kap helyet. Év végén immár negyedik alkalommal megtartjuk az adventi vásárunkat, és persze készülünk a január 6-i újévi koncertünkre a Müpában, amiből szintén szeretnénk hagyományt teremteni.
Fotó: Papp Eszter
