- Mit játszol az Ördögökben?
- Két idősík van a színdarabban, az egyik Dosztojevszkijé, a másik mai. A kettő összetalálkozik, de nincs megfeleltetés köztük. Egyrészt Pjotr Verhovenszkijt játszom, aki dosztojevszkiji bajkeverő; másrészt egy terrorista családi vállalkozásában vagyok benne, apám Szarvas József, nagyapám Kulka János.
- Jól gondolom, hogy a színészek kedvelik Mohácsi János próbamódszerét?
- Mohácsinál az ember beleadja minden próbálkozását és kedvét. Én szeretem hinni, hogy a rendezőnek, a majdani előadásnak rám van szüksége: a gondolkodásomra is. Nyilván nem minden színészi ötlet kerül az előadásba, és az is előfordul, hogy vitatkozunk, de ahogy Esterházy mondta: bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.
- Tehát az ötletelősebb színész megcsinálja magának a szerepet?
- Részben igen, de azért a meghatározó szerepek kiosztása és a dramaturgiai elképzelés Mohácsi kezében van. Ha valakinek ad egy főbb szerepet, az nem fog kiirtódni, de a sok lebegő szereplő közül az jut lehetőséghez, aki hoz egy létezhető figurát. Ezt a fajta munkát azért szeretem, mert a színház jelen idejű - előre nem lehet ez a pillanat megírva - ezért muszáj is beletenni, ami kéznél van. Persze, nem akarom azt mondani, hogy nincsenek örökérvényű darabok, mert vannak, de azoknak az aktuális olvasata érvényes. És egy színész is tudhatja, milyen mondat illik a szájába, ne adj isten, kitalálhat ilyet.
- Vajon miért nem dolgozik több rendező hasonlóan?
- Ettől hosszabb lesz a próbafolyamat, és az előadás is. Ezt sokan nem vállalják, vagy nem vállalhatják, mert fent kell tartani - most egy olyan kifejezést fogok használni, amit nem értek - a színházi rendet. Mohácsi előadásaival jellemzően vannak rendtartási gondok.
 |
| Kulka Jánossal az Ördögökben MTI Fotó: Kollányi Péter |
- Egész más téma az Ördögök és a Sárga liliom, de a szereplők és munkatársak egy része azonos. Az utóbbi már lezárt történet, ebből talán az alkotás egészéről többet megtudhatunk. Te a nagyherceg szerepében reflektálatlanabb voltál, mint a többi főszereplő. Ez szándékos volt?
- Mohácsi nem szereti színpadon az édeskés szerelmet, és az eredeti darab ide vonatkozó jelenetét szétszabdalta, illetve az általunk próbált játékra nemet mondott. Aztán figyelte, mi tud történni inkább, és ebből kerekedett ki például egy pohár repülése. Nem bonyolódtunk bele a magának mindent megengedhető ember szerelmébe. Ebben alulmaradtam színészileg, de azt hiszem, dramaturgiailag is szakadozott volt ez a szerelmi szál. Mohácsit a közéleti vonatkozások, a morális kérdésekre adott válaszok érdekelték, ezért is vált Peredy figurája Gazsó Gyuri játékával főszereplővé. Ugyanakkor nekem egy sótlan, szeretetlen figurám lett, amit el is játszottam. Szóval a közös ló háta nem fenékig tejföl, mégis jó így dolgozni.
- Ebben a fajta munkában tehát direktebben mutatkozik meg egy színész valódi énje is?
- Mohácsi tényleg önállóságot vár a színésztől, nekem annyit mondott a Liliomnál, te vagy a herceg, aztán néhány hét múlva azt - napi sok órás próbaidőszakról beszélünk -, hogy ne legyen humora ennek az embernek. Hozzátehetem, hozzá is kell tennem magamat. Egyébként amikor színházat vagy filmet nézek, engem is az érdekel, mit gondol az a színész - hogy értsük: ember - abban a szerepben. A nagy színészek saját magukat adják, persze annyi félék, ahány szerepet eljátszanak. Én is azon igyekszem, hogy megmutassam, én hogyan vagyok pipogya, szerelmes vagy szemét.
