Először temettek újra külföldieket, köztük magyarokat a párizsi Panthéonban

Egyéb

A második világháború alatti francia ellenállás mártírjaként meghalt, örmény származású Missak Manouchian költő, újságíró vezette partizáncsoport tagjai, köztük három magyar személyében először temettek újra szerdán külföldieket a francia történelem nagyjainak végső nyughelyén, a párizsi Panthéonban.

A második világháború alatti francia ellenállás mártírjaként meghalt, az örmény származású Missak Manouchian költő, újságíró által vezetett partizáncsoport tagjainak újratemetési szertartása a párizsi Panthéon előtt.  Fotó: Ludovic Marin / AFP
A második világháború alatti francia ellenállás mártírjaként meghalt, az örmény származású Missak Manouchian költő, újságíró által vezetett partizáncsoport tagjainak újratemetési szertartása a párizsi Panthénon előtt. Fotó: Ludovic Marin / AFP

„Külföldiek, és testvéreink mégis” – mondta a tiszteletadáson Emmanuel Macron államfő Louis Aragon költőt idézve, miután elsorolta a 23 fős ellenállócsoport tagjainak neveit, „akik túl sokáig merültek feledésbe”.

A külföldiekből – közöttük három magyarból (Elek Tamás, Békés Glasz Imre és Boczor József) – álló, 23 fős ellenálló csoport a Francia Kommunista Párthoz tartozott: illegalitásban tevékenykedve a nácik ellen hajtottak végre akciókat Párizs környékén. 1943-ban a francia főváros térségében jóformán már csak ők jelentették az ellenállást, így a Gestapo egyre nagyobb erőket vetett be elfogásukra, és az ellenük indított hajtóvadászat végül sikerrel zárult.

Az örmény népirtás túlélőjeként Franciaországba emigrált Missak Manouchiannak és feleségének, a szintén ellenálló, 1989-ben elhunyt Mélinée-nek a francia nemzeti zászlóval letakart koporsóját a Franciaország védelmét szintén önként vállaló Idegen Légió külföldi katonái vállukon vitték fel a Panthéon lépcsőjén. A házaspár földi maradványai eddig a Párizshoz közeli Ivry temetőjében nyugodtak, ahonnan csak Missak holtteste kerül át véglegesen a Panthéonban. A partizáncsoport további tagjai jelképesen kerülnek be a Panthéonba, egy emléktáblán feltüntetve neveiket és életútjukat.

A bevándorlásról szóló vita és a francia társadalom egy részének identitásbeli befelé fordulásakor az olyan külföldi ellenállók iránti tiszteletadás, akik „szívükben és kiontott vérükben franciák voltak”, jelképet is hordoz magában. Azt bizonyítja, hogy franciának lenni „elsősorban akarat kérdése”, és hogy mindez „sokat ad az országnak” – hívta fel a figyelmet előzetesen a francia elnöki hivatal.