A PIM, ahogyan sokan csak így, rövidítve hívják, számos rendezvény és kiállítás helyszíne, Budapest kulturális életének egyik főtere. Állandó és időszaki kiállításai közkedvelt látogatói célpontok. Amikor ellátogatnak oda, talán nem is gondolnak arra, hogy egy múzeum ereje a gyűjteményében rejlik, illetve abban az értékőrző munkában, amely a színfalak mögött láthatatlanul zajlik, abban, hogy muzeológusai milyen szempontok alapján választanak, és hogyan mérlegelnek. A múzeum egy hatalmas tudástár, mely csak akkor tud jól működni, ha eleven, értelmezői kapcsolatot alakít ki felhalmozott értékeivel és megfelelő módon tárolja őket.
Legújabb kiállításuk az elmúlt évtized új szerzeményein keresztül rendhagyó módon szeretné bemutatni a PIM gyűjteményező munkáját. Megmutatják a tárgyak többrétegű történetét és összetett jelentését, hiszen először is mindnek van egy saját, a tulajdonos életéhez kötődő meséje, de van egy második, néha egész kalandos története is, az, ahogy gyűjteményükbe került. Végül kialakul egy harmadik réteg is, amikor a múzeumban eltöltött idő, a gyűjteményi közeg egésze ad új jelentést egy tárgynak vagy hagyatéknak. Most nem csupán számvetést készítenek gyarapodásuk legfőbb eredményeiről, hanem egyúttal arra is fel szeretnék hívni a figyelmet, hogy a közönség elé kerülő, vizuálisan megkomponált kiállítások válogatott anyaga mögött mekkora gyűjtemény húzódik meg. Kivételesen bevezetik a látogatót modern raktárainkba, megmutatják a restaurálás körülményeit, sőt lehetővé teszik, hogy a látogató kézbe vegye a raktárakban használt dobozainkat, bennük egy-egy kézirat vagy fotó nemes másolatával. A munkatársak kisfilmeken meg is szólalnak, a tudományos archivátor új szerepbe kerül és vallhat munkája személyes vonatkozásairól is. Beszélnek arról, hogy mi került hozzájuk magánszemélyek segítségével ajándékozás útján, esetleg pályázat eredményeként vagy állami vásárlások alkalmával.
A múzeum tereiben századok fognak találkozni, határon inneni és túli múlt fonódik össze, sajátosan új, izgalmas kontextusok alakulnak ki. A lehető legtöbb tárgyat szeretnék bemutatni, ezért a termek egyes falait a látványtárakat idéző módon alakítjuk ki, másutt egy-egy fontosabb hagyaték vagy műtárgy saját történetének elmondásán túl irodalomtörténeti jelentőségüket is kiemelik. 10 nagy írói hagyatékot, összesen több mint 500 tárgyat, kéziratot, fényképet, festményt ismerhet meg a kiállításon a látogató. Képek, filmek, hangok és szövegek színes kínálata várja az érdeklődőket.
A középpontba állítják múzeumuk egyedülálló sajátosságát is, az írói hagyatékok sokoldalúságát megőrző gyűjteményük komplexitását. A Kézirattárba, Könyvtárba, Művészeti és Relikvia tárba, a Médiatárba került anyagokból válogatva kiállítják Berzsenyi Dániel, Csáth Géza, Móricz Zsigmond, Németh László, Lányi Sarolta, Faludy György, Szilágyi Domokos és az Újholdas szerzők hozzánk került kéziratait. Kaffka Margit íróasztalán Schöpflin Aladár írógépe áll, mellette József Attila kopottas széke, a falon függ Arany János ódon órája és Polcz Alain tükre, Ignotus Pál zsúrkocsiján Határ Győző csillogó kávéfőzője és Szentkuthy Miklós üvegkelyhe kap helyet. A fal mellett magasodik Kosztolányi kalandos utat bejárt könyvespolca, melyet az évtizedek során még félbe is fűrészeltek, de mégis rá lehet ismerni a hajdani pompás könyvtár célszerűen megtervezett bútorára. Rajta Kosztolányi könyvtárának több mint negyven kötete, mely egész más úton került gyűjteménybe. Most e kiállítás keretében a zöld tintával jegyzetelt könyvek végre visszakerülhetnek eredeti helyükre. Bemutatják azt a pénztárcát is, melyet Szendrey Júlia saját kezűleg hímzett Petőfi Sándornak, és azt a George Sand kötetet, melyet Arany János dedikált Petőfi Sándornak.
Az elmúlt tíz év képzőművészeti gyűjteményéből válogatva megtekinthető lesz az írói portrék és a művészi illusztrációk hosszú sora, böngészni lehet fotógyűjtemények és dedikált kötetek ritka darabjai közt, meghallgathatóak irodalmi interjúik is. Külön gonddal mutatják be az elmúlt év legfontosabb szerzeményét, a Radnóti Miklósné hagyatékából vásárolt képek és kéziratok együttesét.
A muzeológus nemcsak feldolgoz, hanem értelmez is, faggatja a tárgyakat és kéziratokat, nyomoz és megfejt, kontextusba helyez. Most az új kiállítás rendezésekor gyűjteményük legértékesebb darabjainak és egyúttal saját munkáiknak az értelmezését is célul tűzték ki.
