Az első világháború kitörésének századik évfordulójáról a Hadtörténeti Múzeum is többféleképpen megemlékezett. Ehhez a kezdeményezéshez, és a háborúban való magyar szerepvállalás megismertetésének céljához is köthető Hajdu Tibornak és Pollmann Ferencnek az Osiris Kiadó gondozásában kiadott könyve is. A nagy magyarországi társadalomtudományi kézikönyveket megjelentető kiadó vállalkozott arra, hogy eljuttassa az olvasókhoz azt a könyvet, amit mindeddig hiába kerestünk a polcokon: egy Magyarország helyét, szerepét, mozgásterét bemutató összefoglalást.

A kötet bemutatóján Romsics Ignác vállalta magára a szerepet, hogy a kötetet az érdeklődő hallgatósággal megismertesse. A Széchenyi-díjas történész elmondta: az első világháború értelmezésének kísérlete már nagyjából százéves múltra tekint vissza, hiszen ezek az elemzések, a felelősségkeresések már akkor megkezdődtek, amikor a fegyverek elhallgattak. Magyarország kezdetben a szerbekre, oroszokra osztotta a bűnbak szerepét, míg a nyugati országok elsősorban az Osztrák-Magyar Monarchiára mutogattak felelősként. A második világháborút követően, annak szörnyűségei miatt az első nagy háború iránti érdeklődés jelentősen csökkent, a ?60-as évek hozta magával a kutatások megújulását. Romsics Ignác röviden vázolta a témával foglalkozó, ekkoriban megjelent külföldi és magyar szakirodalmat: említette a német történészek kontinuitás-vitáját, valamint brit kutatásokat is. Mint kiemelte: ekkoriban fontos változásként észlelhető, hogy már nem felülről nézve, hanem a mindennapi katona szemén át próbálták a kort vizsgálni: makroszkopikus helyett mikroszkopikus nézőpontból. Említette Mosse később született, Fallen Soldiers című művét is, mely az első világháborút minden későbbi háború okának, őskatasztrófának tekintette.

hadtorteneti

A magyar nyelven írt szakirodalmat áttekintve Romsics Ignác kimondta: e háborúról átfogó, korszerű, enciklopédikus összefoglalás mindeddig nem született. Ezt a hiányt igyekezett Hajdu Tibor és Pollmann Ferenc betölteni: könyvük szakkönyv, de egyben tankönyv is: hat fejezeten át, kronologikus sorrendben veszi végig a háborús történéseket: nemcsak a fronteseményeket, de a hátországi reflexiókat, a korhangulatot is. Romsics Ignác a művel szemben (jó kritikusként) támasztott néhány kifogást is: hiányolta az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének bemutatását, a korabeli, új fegyvernemek ismertetését, mely talán még érdekesebbé tette volna a könyvet az olvasóknak. Dicsérte azonban, hogy az elmondottakat a szerzők több mint két tucat térképvázlattal, több fotóval egészítették ki.

Pollmann Ferenc egyetértett Romsics Ignác kritikai megjegyzéseivel is. Azt mondta, szerzőtársával könnyedén meg tudnának tölteni a témáról akár ezer oldalakat is: most igyekeztek annyit átfogni, amennyit lehetett. Mint elmondta, a világháború állapot, a társadalom háborús állapota. Az első világháború egyben korszakhatár is: utána semmi sem történik már úgy, ahogy addig. ?A háború hosszú árnyéka? pedig még tovább, a jelenen túl is nyúlik. Ahogy azt Hajdu Tibor is mondta: ez a nagy témához képest egy aránylag kis terjedelmű könyv, de igyekszik a korszakot minél teljesebben bemutatni. Az ennél részletesebb összefoglaló megírásának feladata a jövő kutatóira vár.