- Január 1-jével lépett életbe főigazgatói megbízatása az Országos Széchényi Könyvtár élén. Mik az első hónap tapasztalatai?
- Rettenetesen pörgős hónap volt, nem is beszélve arról, hogy nem csak az átadás-átvétel hullott az ember nyakába, hanem számtalan olyan folyamatban lévő ügy is, amit meg kellett ismerni. Az első hónapomra mondhatom, hogy a fiaim alig láttak, szinte éjjel-nappal itt voltam a könyvtárban, vagy ha éppen itt nem, akkor is dolgoztam. Úgy látom, hogy alapvetően jól fognak működni a dolgok, tehát a folyamatossággal nem lesz probléma, sem pedig az előre megkötött szerződésekkel. Hiszen a különböző együttműködéseket akár nemzetközi, akár hazai vonalon szerződések szabályozzák, ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy ki a nemzeti könyvtár aktuális vezetője - ezek továbbfutnak majd.
- Érték esetleg meglepetések, tudomására jutottak olyan tények, amelyekkel csak az utóbbi hetekben szembesült?
- Nyilvánvalóan mindig nehéz belelátni az elődnek a fejébe, hogy mit miért csinált. Voltak meglepetések, mind pozitív, mind negatív értelemben, de addig nem fogok ezekről véleményt alkotni, amíg át nem látom, hogy ez valóban miért történt úgy, ahogy történt, ez felelőtlenség is lenne. Azt hiszem, hogy minden egyes helyzet adott, és akkor, abban a pillanatban kellett valamiképpen dönteni. Nyilvánvalóan sokkal könnyebb lenne azt mondani, hogy itt látok hibákat, meg ott látok hibákat, de ez így inkorrekt lenne.
- Korábban elmondta, hogy az OSZK-val kapcsolatban még 2002-ben fejlesztési javaslatként megfogalmazott feladatok tetemes része ma is aktuális. Melyiket tartja a legégetőbbnek?
- 2002-ben az akkori minisztérium egy átvilágítást rendelt el a nemzeti könyvtár fölött, három könyvtári szakértőt "eresztett rá" az intézményre, ezek egyike voltam én. Nagyon meglepő volt, mert a teljes úgynevezett e-OSZK-t, e-működést nekem kellett szakfelügyelni: kezdve a digitalizálástól az online katalóguson át a digitális szolgáltatásokig, a különböző adatbázisok összeállításáig mindent át kellett nézni - hatalmas feladat volt. Amikor a pályázatot írtam, elővettem az akkori véleményezést, és nagyon sok mindent aktuálisnak találtam. Hogy csak egy példát mondjak: én már 2002-ben jeleztem, hogy mindenképpen szükségesnek látok egy kölcsönzési modult. Mert hivatalosan a nemzeti könyvtár nem kölcsönöz, de ha azt nézem, hogy a raktárból kikerül a dokumentum, fizikailag édesmindegy, hogy az az utcára kerül, vagy az olvasóterembe. Nekem az a lényeges, hogy az az olvasó, aki legközelebb bejön, lássa, hogy az a példány már foglalt, ne kérje fel és ne várjon rá feleslegesen. Ez a kölcsönzési modul azóta sincs meg. Ugyanígy nincs kapcsolat a jelenlegi integrált rendszerünk és a beiratkozási adatbázis között, ami megintcsak nevetséges. Számtalan olyan helyen sikerült akkor, 2002-ben belelépnem a nemzeti könyvtár e-működésébe, amik még most sem valósultak meg.
- Mi az első dolog, amit igazgatóként szeretne megvalósítani?
- Nekem az első mindenképpen a nyitva tartás megnövelése volt, egy hónap alatt sikerült megoldást találni ennek a működtetésére. Nagyon nagy sikerként könyvelem el, hogy február 9-től egy hosszabbított, régire visszaállított nyitva tartással tudunk újra üzemelni. A központi olvasótermek keddtől szombatig 10 órától 21 óráig, a raktár pedig 19.30-ig tart mostantól nyitva.
- Egy XXI. századi tudásközpont létrehozását helyezte kilátásba az OSZK berkein belül. Hogyan képzeli el ennek a megalapozását?
- Elsőként nálunk, belül kell rendet tenni, egy kompetencia-adatbázissal fogunk elindulni. Ha ez rendben van és látjuk, hogy melyik kollégánk valóban miben jó és miben vannak specifikus ismeretei, akkor onnantól kezdve sokkal aktívabbá tehetjük a projektkezdeményezéseket is. Ekkor láthatunk hozzá egy valóban XXI. századi tudásközpont kialakításához, amit mind fizikailag ittlévő, mind online módon elérhetővé tudunk tenni. Hogy olyan digitális tartalmakat is tudjunk szolgáltatni, amiknél rendezve vannak a szerzői jogi problémák, amik online módon fizethetők, tehát a mostani elvárásoknak megfelelő működést kell biztosítanunk a jövőben.
