Helike
 
Időszámításunk előtt 373-ban, egy téli napon egy hatalmas földrengés cunamit indított el, amely teljesen elpusztította a görög Helike városát. Az egykoron pezsgő, kulturális sokszínűségéről ismert település lakóival együtt a tengerben végezte. Évszázadokon át Helikét és történetét ? amelyet a nagy görög klasszikusok jóvoltából ismerjük ? puszta legendának tartották. A régészeket ez sem tántorította el attól, hogy a nyomába eredjenek az elveszett metropolisznak a Korinthoszi-öböl partján. 2001 hozta meg az átütő sikert, amikor Helikéből származó leleteket és romokat találtak egy szárazföldi területen, ami azt jelentette, hogy a lagúna, nem pedig az óceán volt az, amely ellepte a várost. Egyesek szerint Helike története inspirálta Platónt is Atlantisz  történetének megírásakor.
 
Pavlopetri 
Durván háromezer évvel ezelőtt, a Görögország déli partján elhelyezkedő bronzkori kikötővárost, Pavlopetrit hirtelen elborította a víz. Azt máig nem tudni, hogy mi okozta a katasztrófát. Magát a települést 1967-ben, mindössze 4,5 méterrel a vízfelszín alatt fedezték fel. 2009-ben víz alatti régészek komplett digitális térképet készítettek Pavlopetri romjairól, köztük középületekről, udvarokról, palotákról, utcákról és sírokról. Helikéhez hasonlóan Pavlopetri is azon városok között van, amelyről azt tartják, hogy Platón Atlantiszt mintázta róla. A kutatás tovább folytatódik, és a tervek szerit 2014-ig minden évben hónapokon át merülnek majd a búvárok, hogy megismerjék a bronzkori mindennapok ezen elfeledett szeletét.
 
 Port Royal
A nyüzsgő délkelet-jamaicai kikötőt, Port Royalt a spanyolok alapították 1518-ban, majd a 17. század derekán az angoloké lett. Ebben az időben kalózok lepték le a karibi térséget, nekik köszönhetően busás jövedelemre tettek szert a szigeten működő bordélyházak és italmérések, megteremtve Port Royal kétes hírnevét. Amikor a bibliai csapás lecsapott 1692-ben, sokan Szodoma és Gomora példájára figyelmeztettek. Június 7-én földrengés rázta meg Port Royal városát; az épületeket és az utcákat ellepte a tenger, létrehozva a nyugati félteke legnagyobb víz alatti régészeti lelőhelyét. Több ezren haltak meg a katasztrófa idején, de az esemény azóta kísérti Jamaicát: az újjáépítési kísérleteket mindig tűzvész, hurrikán és más katasztrófák követték.
 
 Yonaguni

Ma már a kalapácsfejű cápák otthona a Japánhoz tartozó Yonaguni szigethez közeli lelőhely, amely felfedezése, 1987 óta tartja izgalomban a szakembereket. A Yonaguni-emlékműnek is nevezett helyen elsüllyedt, a közép-amerikai városok templomaira emlékeztető kőpiramisok állnak, amelyeket pillérek és falak vesznek körül. A lépcsőzetes struktúrák és az éles sarkok miatt a kutatók azon spekulálnak, hogy az emberek rendezhették a köveket így, mások szerint azonban mindez csupán a természet (a homokkő eróziója) műve, a prehisztorikus emberek pedig csak egy kicsit módosítottak az elemek elhelyezkedésén.

 
Baiae 
A Nápolyi-öbölben elhelyezkedő üdülőhely egykoron vonzotta a gazdag rómaiakat, akik a település termálfürdői, úszómedencéi, szórakozóhelyei és a kellemes időjárás miatt látogattak ide. Az uralkodók ? köztük Julius Caesar és Nero ? és előkelők pompás villákat építettek, de állítólag itt volt Caligula császár legendás pontonhídja is. Baiaet a 16. században a városban kitört maláriajárvány miatt hagyták el a lakosok. A vulkanikus tevékenységek miatt az ókori város megsüllyedt, aminek következtében romjait teljesen ellepte a víz.