Jurij Gurzsi és Wahorn Simon gitáron, basszgitáron képezik a zenekar alapját, persze az orosz, ukrán és magyar, amerikai, német, illetve a további nevek alapján még több náció is képviselteti magát a zenekarban.
A ska-val megbolondított orosz retrodiszkóba csapódott kelet-európai klezmer, a cigány népzene, a reggae, a hiphop találkozásából több nyelven is szólnak dalok: itt célzatosan több magyar szöveg (kortársi népi jelleggel például: ez az este elég laza / nem megyünk ma korán haza), illetve originál népdalfeldolgozás is helyet kapott.
A koncertet most nagyrészt MadMilian, az MC celebrálta, angol szövegű dalokban és szövegekben sok társadalomkritikai éllel, illetve több berlini házfoglaló hippi megoldását a köz elé tárva. A Sziget hallgatósága (éneklősége, ugrálósága) mindezt erősen helyeselte, sőt addig ismételgette, míg teljes biztonsággal nem tudta már. Egyébként eszement tempóban kezdett a zenekar, amit aztán a koncert végéig tartott is. A már ismert Gypsy Jewish & Gay feliratú pólóban úgy ugráltak, pogóztak zenélés és éneklés közben a művészek, mint valami purim alkalmából tartott bónusz?fitneszórán a belvárosi háziasszonyok. Azonnal át is ragad a közönségre a bolondériájuk, bár gyanús, hogy direkt célcsoport érkezett őket hallgatni. Láttunk például egy jól szituált, némi túlsúllyal rendelkező családapa kinézetű férfit, aki a koncert bő órája alatt megállás nélkül egyenletes iramú kocogással szlalomozta körbe a széleken lazábban lötyögő csoportokat, közben úgy iszogatta a sörét, hogy egy csepp nem ment kárba. Amikor kiürült a pohara, a közeli kocsma előtt helyben futott, amíg sorra nem került. És akkor csak egy emberről meséltem, aki nagy elégedettséggel és aktivitással vette magához a sok tiszta forrásból táplálkozó berlini művészetet. Az egyik szám után aztán MadMilian azt mondta, a lányok mind jöjjenek fel a színpadra.
Ez elsőre amolyan jópofa rockerbizsergésnek hangzott, a vicc azonban az volt, hogy komolyan gondolta, úgyhogy uszkve száz lány fel is ment a nagyszínpadra, és két számot végig is kísértek lelkesen vokálozva és feltett kézzel ugrálva. Szép látvány és érzemény volt. A végén persze olyan nagymamám-kori udvariassági műveletre kényszerült szegény MC, hogy azt kellett mondania, immáron visszaadja a lányokat a nézőtéren maradt fiúknak, amire végre elindult a színpadról lefelé a rengeteg erősen vidám nő.
